Dollinger Gyula: A massage. Gyakorló orvosok számára (Budapest, 1884)
IV. A massage alkalmazása a sebészetben
savós izhártya-gvulladásnál: mégis a massage e bajnál az eddig ismert gvógybehatások között a legjobb. Ha a baj a sávos hártyára van korlátozva és még sajtos szétesés nincs jelen, az eredmény a legnagyobb valószínűséggel jó. Csontgümős eredetű, valamint sajtos szétesésnek indult loboknál a másságétól nem várhatunk eredményt. Ebből kiviláglik, hogy a massage kellő indicatiójának felállítása az Ízület megbetegedésének legpontosabb kórisméjét követeli, Zabludowszky ívvan azt mondja, hogy kétes esetekben csak massirozzunk, mert hiszen a sajtos szétesés bekövetkezése esetére még azután ráérünk csonkolni : de legalább'előre figyelmeztessük ily esetben a beteget a kétes kimenetelre. Johnsen 27 eset közül massage-al meggyógyított tizenhetet, tíz pedig javult. A gyógykezelés hosszadalmas; az orvosnak meggyőződésből eredő, biztató rábeszélése tartja csak néha vissza a beteget attól, hogy a gyógykezelést félbe ne szakítsa s másrészt az orvos legnagyobb és legkitartóbb szorgalmára van szükség, hogy némely makacs esetet 20—100—200 ülésen át kifejtett, nagy erőművi munkával végre teljesen meggyógyítson. De a siker ilyenkor egyike a legszebbeknek, a mit az ízületek gyógykezelése terén felmutathatunk, mert a beteget megmentjük egy merev Ízület alkalmatlanságától vagy esetleg egy későbben sajtosán széteső Ízület okozta életveszélytől, s ezek helyett egy teljesen ép működésű, erős Ízületet adunk neki. A még most is igen elterjedt keménykötéssel való gyógykezelés ily esetekben merev Ízületet von maga után, máskor pedig nem hogy apasztaná, hanem fokozza a lobos izgatottságot. 6. Idült izületi csúz (Polyarthritis syn. chronica. Huster). Többnyire fiatal egyéneknél s ezek közt ismét leggyakrabban leányoknál a fanosodás idejében, mint savós izhártyalob egy vagy egyszerre több Ízületben kezdődik és később sarjadzó izhártyalob jellegét öltheti fel, a melynek kötszöveti terményei az Ízületet alkotó csontfelületeket egymással szorosan összekötik, sőt később megcsontosodás által azok közt csontos össze forradásokat létesíthetnek úgy, hogy a megtámadott egy vagy több Ízületet végre teljesen mozdíthatatlanná teszi. Az activ és passiv mozgások sokszor csak növelik a lobot és nem hogy hajlékonyabbá tennék az Ízületet, hanem azt merevebbé teszik az által, hogy folytonosan fokozván az izgatottságot, újabb sarj- képződésre adnak okot. Minmagunk, mielőtt e viszonyokra figyelme-
