Dollinger Gyula: A massage. Gyakorló orvosok számára (Budapest, 1884)

III. Műfogások

az előkart, ellentállássál nehezíti a hajlítok összehúzódását, ezt Ling concentricus ellentállási mozgásnak nevezte; a másik módja pedig, hogy a beteg behajlítva tartja karját és megakadályoztatja, hogy az orvos a kart kinyújtsa vagy legalább megnehezíti azt ; s ezen működést Ling excentricns ellentállási mozgásnak nevezte.

A svéd gyógytestgyakorlatnál tehát az orvos a beteg s a gyakorlatban lévő izomcsoport szerint egész pontosan egyénesítheti az ellent- állás erejét, azt a szükséghez képest az izomműködés folyamán is változtathatja, a mi sem a szertornázásnál, sem a szabad tornázásnál oly pontosan keresztül nem vihető. Míg tehát a közönséges gyógytor- nászatnál a beteg szabadon vagy tornaszereken bizonyos activ mozgásokat végez, a melyeknél a gyakorlatban lévő izmok vagy a tagok súlyát vagy a tornaszerek által kifejtett, tehát fix ellentállást küzdik le ; addig a svédtestgyakorlatnál az ellentállást az orvos fejti ki s ezt a beteg- egyénisége- s a gyakorlott izomhoz képest tetszés szerint fokozhatja, sőt az izom működése folyamában is változtathatja. Ling ezután részletesen kifejtett tornászati rendszerében az izomcsoportok működését elemzi; -— kimutatja, hogy az egyes izmok működése és hatása a tag- állása szerint változik s ennélfogva különböző kiinduló állásokat különböztet meg. Ezen különböző kiinduló állásokban végzett egyes mozgások megjelölésére egy nagy nomenklatúrát alkotott, a melyre azonban a gyakorló orvosnak szüksége nincsen, a melyet már a svédtornászat szakférfiai is elhagynak és egyszerűsítenek. Az ellentállási mozgások alkalmazásánál kifejtett ellentállás ne legyen túlságosan erős. Nem arról van itt szó, hogy a beteg az orvossal viaskodjék, hanem hogy gyakran ismétlődő, az izom erősbödésével lépést tartva, lassan fokozódó ellentállás leküzdése által az izmot erősítsük; máskor az izom munkával járó helybeli vérbőség által a többi szervekre vérelvo- nólag hassunk stb. Az ellentállás tehát eleinte igen gyenge, azonkívül minden egyes ellentállási mozgásnál az izomösszehúzódás elején az ellentállás gyenge, később lassan fokozódik s a mozgás vége felé ismét elveszően gyengül úgy, hogy az orvos vagy a beteg által kifejtett ellentállás graphice, egy orsó-alakkal lenne demonstrálható.

Ha egy igen gyenge izomcsoport gyakorlatát megkezdjük, többnyire eleinte excentricus ellentállási mozgásokat végeztetünk. A beteg feszíti pl. hajlító izmait s nehezíti az orvos munkáját, a ki a végtagot ki akarja nyújtani. Később, a mint az izomzat erősbödik, végeztetünk concentricus ellenállási mozgásokat is és pedig sorjában egymásután egy bizonyos számú excentricus és pihenés után concentricus ellent-