Dollinger Gyula: A massage. Gyakorló orvosok számára (Budapest, 1884)
II. Általános rész
4 Hazánkban és egyebütt is a massage-hoz hasonló gyógy beavatkozások a nép közt el vannak terjedve és az úgynevezett kenőasszonyok által végeztetnek. A massage, a mint azt most alkalmazzuk, Francziaországból indult ki, a hol annak jelen századunkban több lelkes követője volt. Piorry, Recamier, Bonnet, Dally ott lelkesen felkarolták a massage ügyét, annak a gyógytanban jelentékeny tért hódítottak s annak tudományos alapját megvetették. A massage gyors elterjedéséhez nagyon közreműködött dr. Metzger, amsterdami német orvos s annak két tanítványa Bergmann és Helleday, a mely utóbbiak dr. MosENGEiL-lal a massage-t a német orvosi közönséggel is megismertették. Ez utóbbi Metzger meglepő eredményei által figyelmessé téve, legtöbbet tett ahoz, hogy a massage Németországban is a tudományosan megoldandó kérdések közé a napirendre állíttatott, saját maga azt kísérlet tárgyává tette s tapasztalatait közölte. * A massage tudományos tanulmányozásának még csak kezdetén vagyunk, de azért az ma már mindenfelé az egyetemekre be van véve alig van nevezetesebb sebész, ki azt alkalmas esetekben igénybe ne venné s az egyetemről távozó egy gyógykincs- csel gazdagabban megy ki a gyakorlatba. A massage, mint újonnan fölvett gyógybehatás, jelenleg kísérletképen számtalan betegségnél jön alkalmazásba, némelyek azt egy egészen különálló gyógyrendszerré igyekeznek kifejleszteni. De a gyakorlati tapasztalat lassankint élesen ki fogja jelölni azon bajokat, a melyeknél a massage alkalmazásától nemcsak az orvos, hanem a beteg is várhat hasznot. 11. ÁLTALÁNOS RÉSZ. Rendes élettani körülmények között a szövetek a vérsavó azon részét, a melyet táplálkozásuk czéljából magukhoz szíttak és táplálko- suk által vegyileg átalakítottak, elbocsátják, táplálkozásra alkalmassal fölcserélik s így ezen tápfolyadék, a nyirk, a szövet-résekbe jut, a melyek a nyirkedények kezdetei. A nyirkedények tehát számtalan, egymás közt V. Mosengeil. Über Massage, deren Technik, Wirkung und Indicationen dazu, nebst experimentellen Untersuchungen darüber. Archiv f. klin. Chirurgie. 1875. ß. 1!). P. 428.
