Diószegi Sámuel: Orvosi fűvészkönyv, mint a' magyar füvész könyv praktika része (Debreczen, 1813)

VIII. Tzikkely. Az Orvosi Szerek Feltalálása

tesznek: de alig van ólján mérges plánta, melj- ből a’ tanúit és tapasztalt orvosok, jóltévő orvosságot ne tudnának készíteni.

■ .................... ^■■OOMOOOOOOOOOOQi» —V

III, CZIKKELY.

AZ ORVOSI SZEREK FELTALÁLÁSA.

Maga a’ szükség, és a' Fájdalom érzés, kén* «zerítette az embereket arra, hogy az ő betegsé- gekbenn, a közmondás szerént, fűhöz Fához ra* gaszködjanak segedelemért; és eggyiket a’ másik utánn próbálgatvánn, a’ melj utánn hasznot érzettek , azt megjegyezzék, és *mászszor is mikor a szükség kívánja, elővegyék. Néha az orvosló szer feltalálására, alkalmatosságot adott a’ tsupa történet, mint j>. o. hogy a’ Hagymaszagú Tarorjá- nak (Teucrium Scordium) rothadás és senyve- •dés ellen való ereje van; abból tudták meg, mi- ■dőnn látták, hogy az ütközet helyénn azok a’ hóit testek, meljek iljen fű köztt hevertek, sokkal későbbre rothadtak meg. — Azt is állítják, hogy az emberek némely fűveknek orvosi erejét az oktalan állatoktól tanulták volna meg; midőnn t. i. látták, hogy a’ Zászpa ( Veratrum) a' Ketskék- nek hasmenést okoz, a’ Szarvasok Ezerjófüvei, a’ Vaddisznók pedig Borostyánnal gyógyítják a* rajtok esett sebet. De ez tsekély fundamentom, és helytelen; mert tudni való, hogy a’ külömbö- ző állatoknak, alkotások is külömböző , és a' mi az eggyik'nek orvosság, a’ másiknak méreg lehet.

Bizonyos az, hogy az emberek, időről időre gondosabbak lettek abbann, hogy a’ melj plántának valami betegségbenn hasznát tapasztalták, azt feljegyezzék, és egymással közöljék. A’ régi

KaiAz Orvosi szerek feltaláláséi. 45