Diószegi Sámuel: Orvosi fűvészkönyv, mint a' magyar füvész könyv praktika része (Debreczen, 1813)

VII. Tzikkely. Az ember Egéssége, Betegsége, Orvosság

rába veszi az eledelt, t. i. ólján plántái vagy állati részeket, msljek már a’ természeti erők hatalma alatt vágynak, és így a’ rothadáshoz készülnének. Maga a’ test híg és kemény részekből áll, meljek a’ természeti erők törvénye szerént, poshadásra, rothadásra hajolnának 's a’ t. Ezen természeti erőknek külső és belső érdeklései, ingerlései által ébresztődvénn az életerő, tartja magát azok ellen és hartzol, hogy azok a testbenn kárt ne tehessenek, és abbann az ő munkáját ne akadályoztathassák.

Mikor hát az emberbenn az életerő , a" maga formáló , viszszaszerző, és ( annak idejébenn ) tenyésző munkáit, könnyenn és minden alkalmatlanság nélkül gyakorolhatja; nevezetesenn a' gyomor jól emészt, úgyhogy az ember nem is érzi hogy gyomra vólna; a’ vér könnyenn forog, úgyhogy az ember nem is érzi hogy szíve vólna; a’ tüdő, vesék, máj , lép s’ a’ t. mindenik a' maga alkotása szerént való kötelességét minden nehézség nélkül teljesíti, úgyhogy az ember nem is érzi, hogy ezek a’ belső részei volnának; eggyszóval, mikor minden érző és más tagok, a’ magok munkáját helyesenn, fájdalom és alkalmatlanság nélkül viszik véghez: akkor az életerő vidám, at élet édes, és a’ test egességes.

Mikor pedig valamelj külső vagy belső ok, valamelj tagnak, vagy belső résznek, vagy az egész testnek alkotása szerént való munkálkodását akadályoztatja; nevezetesenn: a’ gyomor nem jól emészt; a’ természeti tisztúlások megrekednek; a’ belső részeknek nedvességvivő tsatornái bédugúl- nak; a’ vér és nedvességek megtsípősödnek; ’s a’ t; eggyszóval, akármeij rész vagy tag a’ maga munkáját nem teljesítheti: akkor a' test megbetegszik, az embeV külömb külörnb fájdalmakat

42 Égésség, Betegség, Orvosság.