Diószegi Sámuel: Orvosi fűvészkönyv, mint a' magyar füvész könyv praktika része (Debreczen, 1813)
V. Tzikkely. A' Tápláltatás, annak szükséges vólta, matériája, és módja
meljeket az emberek megszelídítvénn, természeti állapotokból kivettek. Az emberek a’ plántáknak bizonyos részeit gondosonn kikeresgették, és választották magoknak eledelekre, p. 0. a' Répáknak ’s egyebeknek gyökereit, a’ Kalarábénak, Brokolinak szárait, a’ Káposztának, Sálátának, Paréjoknak Leveleit, a’ Kártifiolának, Kaprinak virágbimbóit, a’ Sáf- ránnak bibéit, az Artitsókának tsészepikkelyit, a’ Gabonáknak magvait, a1 Gyümőltsfáknak Aű- íóí magrejtőit, a’ Mondolának, Diónak tsontár- A<?7/£ ’s a’ t; és talám nintsen ólján plánta eggy is, a’ meljet mindenestől fogva megennének. Az állatok gyomra is pedig,, az eledelből tsak azokat az elegyeket szedi ki, készíti el, és foglalja a testhez, meljek az ő alkotásához valók-; a’ többit mint salakot a’ maga útjánn kiveti. Adjon az ember külömböző állatoknak, p. o. Lónak, Tehénnek , Dizznónak, Lúdnak , Rutzá- nak, Tyúknak, Pulykának ’s a’ t. ugyan azon eledelt, p. o. Tengeri Máiét: meg fogja látni* hogy mindeniknek ganéjja külömböző leszsz; melj azt mutatja, hogy mindeniknek gyomra, az ő alkotásához képest, más más nemű részeket szedett ki ugyan azon eledelből. Azombann, még az a’ salak is egészszenn tápláló matéria; még •abbann más állatok, és végre a’ férgek eledelt találnak, ’s a’ mi ezektől fenn marad, viszsza- megyen a’ természet kebelébe, a’ plánták tápláló matériája közzé, és a' főidet trágyázza. Mi légyen az embernek jó eledel, megmutatja az íz, mert a’ jó íznek érzése annak jele, hogy a gyomor — melj a’ nyelvel és ínyekkel nagy eggybeköttétésbenn van—bővenn talál abbann az -eledelbenn a’ test alkotásához illendő részeket, meljeket osztán a* Életerő, a’ vér forgása által a’ test 36 A* tápláltatás.
