Diószegi Sámuel: Orvosi fűvészkönyv, mint a' magyar füvész könyv praktika része (Debreczen, 1813)

Előljáró beszéd

ELÖLJÁRÓ BESZÉD.

Síikor a’ Könyvíró valamelj Munkát kinyom- tattat, melj felől előre képzeli és reményű, hogy az kedvességet talál a’ Hazábann; azutánii pedig kevés idő múlva látja, hogy az ő munkáját nem sokra betsülik, és nem is igen ügyelnek reá: ha abbann az állapotbann elszégyenli magát, és megszomorodvánn panaszra fakad; vakmerő mérészséggel, háládat- lanoknak nevezi Hazafijait; vádolja őket a* Tudományok, és a’ Közjó eránt való érzéketlenséggel, úgymint kik az érdemet sem meg- esmerni, sem betsűlni nem tudják ‘sat; az iljen panaszolkodása, és a’ Nemzetre való terhelő- dése a’ Könyvírónak, mindenkor igasságtalan, és a’ Hazát méltatlanul sértegető rágalmazás. Mert ha az ó munkája kelletlen; annak soha sem a’ Nemzet, hanem mindenkor Ö maga az oka.

Meglehet, hogy a* Szerző a’ maga szülöttjét, szépnek, jónak, tökéletesnek hitte; má)( sok