Diószegi Sámuel: Orvosi fűvészkönyv, mint a' magyar füvész könyv praktika része (Debreczen, 1813)

XII. Tzikkely. Az Orvosi Plánták munkái az ember testébenn

dőlni, hogy minden étel és ital által megszaporo- dik a’ vér, az ételnek, és kivált az italnak mér-, sékei szerént: de a’ mint a’ szívnek ereje forgatja szüntelen a’ vért az egész testbenn; eggy nagy verő ér szolgál a' vesékre, és azoknak belső részében» sok ezer ágakra széljel oszolvánn, lassanként a’ vérnek egész özönét ( mass a) a’ vesékenn általviszi.

A’ Veséknek különös alkotása pedig szüntelen abbann munkás, hogy a’ vértől elválaszsza a’ vizes részeket, a’ vérbenn megtsípősödött sós nedvességekkel, romlani kezdett olajokkal, és főld- nemu részekkel eggyütt, és azokat bizonyos tsa- tornákonn a’ vízhójagba leszállíttsa; a' honnan ez a’ vizellet, a’ maga útjánn kitakarodik. Ezt tselekeszik a’ vesék, a’ bévett és vér közzé ment itallal, mindjárt nagy gyorsasággal, minekelőtte az a vérrel jól öszveelegyedne: de minekutánna ez meg lett is, nem szűnnek meg a’ vérrel már őszveelegyedett vizes tsípős avas, olajjal és földel elegyes nedvességeket attól elválasztani, és a vizeltet útjára botsátani.

Ezenn aT módonn nem engedik azt a’ vesék, hogy az ital a’ vér özönét felettébb megszaporítsa , és a’ vért vivő tsatornákat feszítse. Sőt a’ gyomorba bévett ital tsak lassanként és egymás utánn mehet a’ vér közzé, azzal a’ mérsékkel, a’ mint másfelől a’ vesék a vérnek vizes részeit elválasztják, és kitakarítják. — Mikor pedig már a’ vérbenn nem volna felettébb való víz, azom- bann a’ vesék még is dolgoznak; megfosztják a’ véj*t a’ szükséges nedvességektől is, melj híjjá- nosságnak kipótolására, a’ természet a szomjúság érzés által italt kíván.

Innen származik a’ Vizelteinek az idő és kör- nyűlállások szerént való külömbsége. Mert a’ bőven»

86 A Vizellethojtó Szere fi*