Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)

I. Őskori gyógyászatunk

53

tördeljük, száz ízit, száz forczikáját (porczikáját). Hogy azt hallá áldott Urunk Isten: Tik se mehessetek úgymond ez fekete föld színére, ez én adottam testbe, teremtettem lélekbe, tik is siessetek az tenger szigetibe kegyetlen óriásoknak szálas húsát szaggassátok, piros vérét megigyátok. Azt meghallák, elsietének, ménének tenger szigetiben. Ez embernek szeméből, szájából, fejéből, orczájából, piros véréből, szálas húsából, száz tetemiből kisiessen és eloszoljon hetvenhét féle csúz: folyó csúz, veres csúz, kék csúz, fejér csúz, köszvény, fájdalom, kelevény, kioszoljon, kiromoljon hetvenhét féle nyavalya ez emberből. — A beteget meg kell nevezni.

Fejfájás ellen: >Nemes Asszonyom Boldog Anya be mene szent templomba, leüleple az ő áldott aranyos szent székibe, az ő áldott szent fejét megesé fényé füst csúz, fényé füst kelevény, lefüggeszté az ő áldott szent fejét rajta, szent kedve könyörödék, szent szíve szomorodék. Azt látá az ő áldott szent fia, monda: oh én szent anyám, mire szent fejed lefüggeszted, szent kedved megkönyörödött, szent szíved megszomorodott ? Hogy azt hallá asszonyunk Mária, mondá: Oh én áldott szent fiam, hogy ne szomorodjék az én áldott szent szívem, hogy ne függesszem az én áldott szent fejemet, hogy ne könyöredjem az én áldott szent színemben. Az én áldott szent fejemet megesse (megeste) fényé füst csúz, fényé füst kelevény, hetvenhét féle fájdalom befogta száz tetememet. Hogy azt hallá áldott urunk Isten: Ne ijedj én szent anyám Mária, ím én megszorítom az én aranyos kendődén kezkenőmmel az te áldott szent fejedet, belőle kifusson fényé füst csúz, fényé füst kelevény, benne meg nem maradhasson hetvenhét féle fényé csúz. Ez mai dicsőséges napon én is megszorítottam ez embernek fejét ez kendőtlen