Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)

Negyedik rész. A tizennyolczadik század - Hazánk általános politikai viszonyai - e) Egészségügyi intézmények. Járványok. Orvosrendőrség

531

el, melyekben a török birodalomból, Oláh- és Morvaországokból jövőket összes málháikkal együtt 20—40 napi szigorú veszteglésnek vetették alá. Eleinte a veszteglő házak csak ideiglenesek voltak, 1770-ben állandó veszteglő házakat állítottak fel: Mármarosban Borsán; Erdélyben: Radnán, Ojtozon, Gimesen, Birickén, Tömö- sön, a Verestorony, Törcsvár, Bodza és Vulkán szorosoknál; a temesi bánságban Mehádián, Supaneken, Fehértemplomban; Slavoniában: Eszéken, Zimonyban, Broodon, Gradiskán; Horvátországban: Szluinban, Ra- donováczon és Kosztaniczán. Ha a pestis a szomszéd- országokban kitört, a határon őrvonalat — cordon — állítottak oly sűrűn állítva az őröket, hogy egymást beláthassák. Ezeknek kötelességük volt őrködni, hogy a határon addig senki át ne jöhessen, amig a vesz- teglési időt ki nem töltötte. Aki az átkelést ki akarta erőszakolni, azt az 1 766-iki kir. rendelet szerint le kellett lőni, hulláját és málháját megégetni. A veszteglő intézetek személyzetének, az őröknek és orvosoknak az idegenekkel érintkezniük nem volt szabad.1)

Ha valahol az országban mutatkozott a pestis, az illető helyet szigorú zár alá vették, betiltottak minden összejövetelt, még a nyilvános istenitiszteletet és temetéseket is. A szigorúságot érdekes világításba helyezi a helytartó tanács 1738 nov. 28-iki rendelete, melyben, minthogy értésére esett, hogy a kálvinista, papok a praedestinatio elvéből indúlva ki, nem óvják híveiket a tömeges érintkezéstől és így előmozdítják a pestis terjedését, meghagyja a hatóságoknak, hogy az engedetlen papokat jelentsék fel. Mikor az intés nem használt, a helytartó tanács 1739 máj. 2-án megparancsolta a hatóságoknak, hogy a papot aki a praedesti*) Fekete L. A magyarorsz. rag. és járv. kórok tört. 67.

34