Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)
Negyedik rész. A tizennyolczadik század - Hazánk általános politikai viszonyai - b) Gyógyszerészet
495 Kismartonban 2, (1 uradalmi, 1 városi), Komáromban 2, Körmöczbányán 1, Kőszegen 1, Nagy-Szombatban 4, Selmeczbányán 4, Sopronban 3, Szegeden 1, Székes- fehérváron 1, Trencsénben 2. Összesen 30 nyilvános és 2 magán gyógyszertárról és 24 esküdt gyógyszerészről szól a jelentés. A többi megyék és városok jelentéseiket nem küldték be, de már ebből is eléggé látjuk, mily nagy hiány volt a gyógyszertárakban. Mária Terézia királynőnek még 1 7 7 3-ban is fel kellett szólítania a megyéket, hogy mindenik legalább egy gyógyszertárt állítson fel, mire a megyék a királynőt arra kérték, hogy azokat, akik saját költségükön állítanak gyógyszertárt, mentse fel az adó alól, de kérésüket a királynő nem teljesítette.1) Új gyógyszertárak mind nagyobb számban keletkeztek és az 1799 márcz. 15-iki kir. rendelet alapján a helytartó tanács ezekre nézve úgy intézkedett, hogy az újonnan alapítandó gyógyszer- tárakat reális és személyi jogúakra osztotta. Reális jogúaknak tekinthetők azok, melyeknél az alapítás alkalmával világosan ki van mondva az átöröklés vagy elendhatóság joga; személyi jogúak azok, amelyeknél az engedélyezés csak meghatározott személyre szól s ezeket a gyakorlat jogával sem átörökölni sem megvenni nem lehet.1 2) A helytartó tanács a gyógyszertárak vizsgálatára korán kiterjesztette figyelmét. 1 727-től kezdve több ízben adott ki a városokhoz erre vonatkozó rendeleteket. Ezeknek részint közigazgatásunk hiányossága, részint a gyógyszertárak tulajdonosainak ellenállása folytán kezdetben kevés eredményük volt. 1736-tól kezdve egymást követik az erélyesebb intézkedések. A gyógy1) U. o. II. 336, 686. sz. 2) U. o. III. 1460. sz.
