Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)
I. Őskori gyógyászatunk
42 Nemzetünk őstörténetéből a szó mai értelmében vett orvosoknak emléke nem maradt ránk. Már említők, hogy régi hagyományok a magyar nemzetet a skytha nép ágának tekintik. Nem tartozunk azon iskolához, mely megragadott minden alkalmat arra, hogy nemzeti hiúságból nagy férfiaink közé soroljon mindenkit, a kit csak lehet s így Abatis, Anacharsis, és Toxans, állítólagos híres skytha orvosokat sem akarjuk a magyar orvosi tudomány ősei gyanánt bemutatni.1) Csak felemlítjük őket, mint olyanokat kik a barbárokul tartott népek közöl a tudomány szomja által vonzatva elmentek a művelt görögök közé orvosi tudományt tanulni. Abaris korára nem egyeznek meg az írók, némelyek Solonnak, mások Pythagoras, mások Cyrus idejébe helyezik működését. A híres jós és orvos egy pestis alkalmával Görögországba küldetett a jósdától tanácsot kérni. Azt mesélik róla, hogy a földrengést, zivatarokat megjövendölte, a jégesőt meggátolta, a viharokat lecsendesítette, és a betegeket »pro more incantationibus“', tehát ráolvasással, gyógyította. Anacharsis, kiről szintén egész irodalom keletkezett, Kr. e. 584 táján ment Görögországba. Nagy tudománynyal megrakod tan tért haza, hol a görög myste- riumokat megakarván honosítani, fivére Saul király által nyíllal megöletett. Toxaris skytha philosophus és orvos, Solonnak barátja, Athenaeben, a hol sokáig élt és meg is halt, anynyira vitte dolgát, hogy Aes- culap utódának tartották. Halála után is gyógyított, amennyiben az areopag tagjának Architelesnek nejét álmában megtanította, hogy lehet megszüntetni a Görögországban dühöngő pestist. A sírjához bizalommal *) A rajok vonatkozó irodalmi ismertetések Weszprémi »Succincta medicorum Hung, et Transilv. Biogr. cent. II. pars prior 1, 12. 196.
