Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)
Negyedik rész. A tizennyolczadik század - Hazánk általános politikai viszonyai - a) Orvosok
458 nyait Becsben végezve, Nagy-Bányán városi tiszti orvossá lett. 1780-ban a budai egyetem orvosi kcírában rendkívüli, majd még ugyanazon évben a boncztan rendes tanárává neveztetett ki és megbízatott a gyakorlati orvostannak a sebészek számára külön tanításával. »Tanítani kellett — írja Toldy — s nem volt könyv. A boncz- és élettantól kezdve a kór- é.s gyógytanig az egész orvostudományt kidolgozta, részint eredeti, részint fordított munkákkal pótolva a hiányt«.1) Tagja volt a hessen-homburgi, a svéd és bajor tudós társaságoknak. Meghalt Pesten 1807 febr. 24-én. (Műveit 1. 406. stb. old.) Segner "János András, a XVIII. századnak általában egyik legkiválóbb mathematikusa és physikusa, Pozsonyban előkelő patricius szülőktől 1 704-ben született. Alsóbb iskoláit szülő városában, Győrött és Deb- reczenben elvégezve az orvostanra Jenába ment és 1730-ban orvossá lett. Itthon előbb Pozsonyban kezdett gyakorlatot, onnan Debreczenbe ment, de alig egy évi ott működés után, úgy látszik, régi szerelme Teich- meyer Mária vissza Jenába vonzotta. Máriájával, szülei akarata ellenére, egybekelt s előbb az egyetemen a plujdosophiának magán, majd rendes tanárává lett. 1735- ben Göttingenbe hívták meg az egyetemre a physika, mathesis és chemia tanszékére, melyet 1755-ben a hallei egyetem hasonló tanszékével cserélt fel. Itt nemességet kapva, királyi tanácsossá lett. A nagyhírű tudóst, kinek nevét a természettudományi, különösen hydro- statikai műveinek hosszú sora (Szinnyei repertóriumában 85 nagyobb-kisebb önálló orvosi, mathematikai, természettani műve és értekezése van felsorolva) örökíti meg, a szent-pétervári császári akadémia, a londoni *) Toldy írod. tört. I. 159.
