Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)

Negyedik rész. A tizennyolczadik század - Hazánk általános politikai viszonyai - a) Orvosok

457

orvosává lett és itt, Rozsnyón 1730-ban született a mi Keresztélyünk. Ez alsóbb tanulmányait itthon elvégezve, 21 éves korában 1751-ben Wittenbereben orvostu- dórrá avattatott. Hazajőve, 1747-ben elhalt atyjának utódává lett Gömörmegye tiszti orvosi állásában. Innen 1751-ben Oroszországba meghívatván, előbb tábori orvos. 1760-tól a szt. pétervári katonai kórház főorvosa s az azzal kapcsolatos sebészeti iskolában a boncztan és a sebészet tanára. 1763-ban a szt. pétervári orvosi társaságnak tagjává választották. 1764-ben a birodalmi főtörvényszék tanácsosává neveztetett ki, megbízatván az egészségügyi főtanács referensségével. Az 1775-iki pestis alkalmával a smolenski kerületbe küldetett és, amint Weszprémi Istvánhoz 1775 decz. 12-én intézett levelében írta, annyira sikerűit elnyomnia a járványt; hogy amely községben az fel is lépett, legfölebb 1—2 háznak népét pusztította el. Mint a szt. pétervári orvosi collegium cancellárja 1779-ben halt meg.

Perlitzy János Dániel szül. 1705-ben Késmárkon, ahol atyja ev. lelkész volt. Német-, Francziaország és Hollandia egyetemein tanulva, Wittenbergben 1727-ben philosophiae magisterré, majd Utrechtben 1728-ban orvostudorrá lett. Gyakorlatát Késmárkon kezdte. Sel- meczbányán folytatta. 1731-ben Nógrádmegye főorvosává lett s ott működött 1754-ig, mikor hivataláról lemondva Apátfalván vett jószágára vonult vissza, ahol egészen tudományának élt. 1731-ben a berlini tudós társaság, 1742-ben az acad. nat. curios. IV. Archimedes néven tagjává választotta. Mária Terézia királynő 1754-ben magyar nemessé tette. A nagy-szombati egyetem orvosi kara alapításának ő volt egyik legbuzgóbb szószólója.

Rácz Sámuel szül. 1744-ben. Egyetemi tanulná-