Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)

Negyedik rész. A tizennyolczadik század - Hazánk általános politikai viszonyai - a) Orvosok

449

tan hallgatói ösztöndíjakat kaptak, a kolozsvári kórházban a betegek gyógyítása mellett a sebészetnek külön szaktanár által gyakorlatilag tanítása kimondatott, megbízatván az egyetemi tanács, a sebészi szaktanár és a városi physikus, hogy erre nézve tervet készítsenek A szaktanár a tanítással addig is megbízatott. Az orvos-sebészet és a szülészet tanárai az utolsó vizsga letételekor és az oklevél kiadásakor mérsékelt díjt szedhettek. Ugyanekkor megjavíttatott a a tanárok fizetése.

Ezen új kar nem osztozott a többi karok jogaiban s az orvos-sebészi kar tanári kara a többiekkel szorosabb szervi kapcsolatban nem állott. A »facultas medica«, »medicae facultatis pars«, »classis chirurgica«, »facultas chirurgica« nevek alatt szereplő kar, mint látjuk leginkább sebészek és szülésznők képzésére szolgált.1)

Egyetemi orvoskarunknak szervezése egészen új irányt jelez hazánk orvosi történetében. Nem szorúlunk már többé kizárólagosan a külföldre. Tanáraink figyelembe vehették hazánknak különleges geographiai, klimatológiai és ethnographiai viszonyait, a magyar nemzet életmódját, sajátságos betegségeit, járványait s ezeknek alapján nálunk is fejlődhetett önálló irány az orvosi tudományban és ezen túl már nálunk is lehet szó a magyar orvosi tudomány történetéről.

A kolozsvári tanintézet nem orvos - doktorokat képző, hanem orvos-sebészi és szülészeti iskola. Hazánknak múlt századbeli közegészségügyi viszonyai mellett egy olyan tanintézet, melyben az orvosi gyakorlat űzé’) Maizner Ján. dr : A kolozsvári orvos-sebészi taninfézet tört. vázl. 1775—1872. Kolozsvár 1890. — Jakab Elek: »Kolozsvár tört. I. 339. 526. Linczbauer Cod. III./1. 607.