Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)

I. Őskori gyógyászatunk

hogy nem adtak neki, elmene nagy ziigolódással mondván, „meglásd mit csinálok a gyermekednek, hogy nem adálj és, mint a tanú mondja: »nem éré egy hetet, az kis lyánkámat kileié a hideg, fájni kezde az nyaka, maga is fekünni esék, mint az kígyó az fájdalom után megvetkezék az bőréből, az nyaka pedig lyánkámnak felenségre ma.ada, most is úgy vagyon«. — Lakatos judithnétól korpát, kenyeret és lisztet kért, de mert ez nem adott, a mint az oláhnő elment, Judith asszonynak úgy ,.eldagadozottu a lába, hogy a férje a csizmát alig bírta lehúzni róla. — Matócsi János uram leánya nem adott káposztát a banyának, arra mondá a vén pásztorné : „no megtagadod, de tarts eszedbe cine minte“. Másnap éjjel fájni kezde a bal karja megdagadt s fájt, hogy ugyan ordított bele. Egy szegvári, Csongrád m. boszorkánypör iratai szerint Szőke Tamásné így olvasott rá; „Elindula Krisztus urunk szent Jánossal, érkezett a fene asszonyhoz, szállást kért, adott szállást, csinált kőből párnát, vasból lepedőt; elmene onnat az erős oroszlánnal.“ Többet a tanú nem értett, de tény (?) hogy ettől Boldogné asszony, gyermekei és lakója megbetegedtek,]) A ki figyelemmel kiséri a népet, lehetetlen, hogy a mondottakban fel ne ismerje hazánk bármely vidékének uralkodó hiedelmét. Különösen ha vén czigánynő vetődik az udvarba, annak kérését ritka gazdasszony tagadja meg, ha még is akad arra eléggé bátor, a morogva visszavonuló kéregető után egy marék sót, lisztet szór, vagy egy bögre vizet önt, vagy utána köp, hogy megsemmisítse az igézés hatását.

Ipolyi az igézés-nők gyógyító erőt is tulajdonít, azonosnak vévén azt a ráolvasás, kiolvasás bűv neveivel. Az igézés szónak általa adott magyarázata azonban

») Századok 1873. I. 72.