Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)
Negyedik rész. A tizennyolczadik század - Hazánk általános politikai viszonyai
419 a haza közjavára irányuló eszme. Királyainknak a közjóra irányozott javaslatait csakis a rendiség és feleke- zetiség szempontjából képesek megítélni. Ezen szűkkeblű lelfogás lehetetlenné teszi az ország összes lakosaira üdvösen kiható új intézményeknek törvényhozási úton létesítését, a melyekre pedig égető szükség volt. A karloviczi 1699-iki, és a paszaroviczi 1718-ild, békekötések után hazánk teljesen felszabadult a másfélszáz évnél hosszabb török uralom alól. Egész országo o részek lakossága ki volt pusztítva; messze vidékeken posványok, mocsárok és műveletlen pusztaságok terűinek el; az országnak mintegy egy harmadrésze teljesen nélkülözi a civilisatio színét. A Diploma Leopoldia- num az erdélyi fejedelemséget a magyar király uralma alá helyezi vissza. A területileg helyreállított magyar királyságban minden téren igen sok a teendő. A kipusztult lakosságot új telepítésekkel kell pótolni; rendezni kell a birtokviszonyokat; meg kell teremteni az egész országra nézve egységes közigazgatást, törvénykezést; állandó hadseregre van szükség; gondoskodni kell a kor igényeinek megfelelő iskoláztatásról és va- lahára gondoskodni kell a népről, a misera plebs con- tribuensről is. Ezen sokoldalú feladatok megoldására a külön érdekeit makacsúl védő rendiség nem alkalmas. És minél jobban kitűnik annak alkalmatlan volta, annál erősebben ragadja kezébe a kormányzás minden egyes ágát a királyi hatalom. A m. kir. helytartó tanács szervezésével hazánk a közigazgatás minden ágára kiterjedő hatáskörrel bíró középponti kormányszéket nyert. Ez ugyan Bécsből kapta az ottani kormányzó közegek által sugalmazott rendeleteket, melyeket az alkotmányos és nemzeti élet szempontjából sokszor önkényeseknek, törvényteleneknek kell tekintenünk; de 27
