Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)

Negyedik rész. A tizennyolczadik század - Hazánk általános politikai viszonyai

A XVIII. századot hazánk történetében a nemzeti szellem aláhanyatlása századának szokás nevezni. „A régi Magyar ország“ szomorú véget ért szerzője ekkori közállapotainkat így jellemzi: »A szatmári békekötéssel kezdődik a magyar nemzet történetének legdicstelenebb korszaka, mely egy századnál tovább tart. Történetíróink akár politikai, akár irodalmi viszonyainkat írják le, egyhangúlag a sülyedés, az elnemzetiet- lenedés korszakának nevezik s jellemzésére a legerősebb kifejezéseket használják, s e korszakban a nemzeti szellem csakugyan folyton gyengül s közel van a teljes kialváshoz. A nemzet élete mind szűkebb körre szorul. Nem vesz részt az európai eszmék mozgalmában, nem hatják át üdítő, megifjitó áramlatai s nem alakítják át világnézetét s intézményeit; nincsenek általános emberiségi, de nemzeti ideáljai sem, elidegenedik önmagától, még nyelvét is elfelejti, nem érzi nemzeti érdekeinek sérelmét, s nem törekszik életczéljainak megvalósítására. Lassankint összezsugorodik s megme- \ revedik«.1) Ezen jellemzés nemzeti szellemünkre, politikai és irodalmi viszonyainkra vonatkozólag találó, de egész közéletünkre helyesen nem alkalmazható.

A XVII. században XIV. Lajos franczia király büszke mondása: »L’ état c est moi«, egész Európára,

h

') GrünwaM Béla: A régi Magyarország 3.