Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)
Harmadik rész. A tizenhetedik század - e) Egészségügyi intézmények. Járványok. Orvosrendőrség
407 a boszorkányságban és a vampyrismusban, melyekkel a XVI.—XVIII-ik századok művelődéstörténelme írójának minden téren foglalkoznia kell.1) Mondhatni egész Európa sínylik még ezen két nagy erkölcsi tévedésben, de hazánk a művelt Európában talán a legnagyobb mértékben, amihez nagy mértékben járulhatott az örökös háborúk közben elvadult közerkölcsiség- és a Balo kán félszigetről nagyobb mérvű bevándorlás. A török uralom alatt állott területen, még a fel- szabadulás után is hosszú időn át voltak eeész vár- megyék, melyekben egy orvos sem volt. A nép, de még az úri osztály is, javas asszonyokra szorúlt minden betegségében. Sajátságos tévedése az emberi elmének, hogy a gyógyítót azonosította a megrontóval. Általános volt a vélemény, hogy az gyógyíthatja legsikeresebben a bajt, aki fölidézte, innen volt aztán, hogy a javas asszonyok mestersége veszélyes is volt, mert igen könnyen kerültek boszorkányság gyanújába. Az erkölcseiben elvadúlt, tudatlan nép eskü alatt kész bizonyítani, hogy egyik-másik asszony az ördöggel czimboráló boszorkány, akin azt látható jelek is bizonyítják. Ilyen jelek, hogy a boszorkánynak farka van, testén semmi szőr nincsen, olykor szarva nő, kutyává vagy más állattá átváltozhat. Egy 1 7 1 8-iki békési boszorkányper iratai szerint Nagy Mátyásnénak a lábán maga a vizsgáló szolgabíró látta a »boszorkány bé- lyeg«-et. Kár, hogy az nincsen leírva. A boszorkány képes az embert lóvá változtatni és úgy nyargal be rajta messze vidéket, a tűz nem árt neki, teste oly könnyű, hogy a víz fölött lebeg, egy jól megtermett boszorkány nem nyom többet 1—2 latnál. A boszorkánynak mestersége a rontás, vesztés, i) i) A XVIII. századot is ide foglalom; nemcsak az összefüggés kedvéért, de mert ottan teremet sok nevezetes alkotás leírása veszi igénybe.
