Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)
Harmadik rész. A tizenhetedik század - e) Egészségügyi intézmények. Járványok. Orvosrendőrség
402 nincsen szó. Tapasztalat útján szerzett hiányos ismeretekkel végzik fontos teendőiket. Seborvosaink szabályzataiban sehol sincsen nyoma annak, hogy ők a szülés alkalmával bárminő segély nyújtására képesít- tetnének. A kormánynak egyetlen rendeletét sem ismerem, amelyik a szülésznői gyakorlatról szólana. Csak az 1656-iki »Praxis criminalis« rendeli őket szakértőkűl alkalmazni a magzatelhajtás és a gyermekkitevés és gyilkolás esetében (P. II. art. 66, 67). Orvosaink a külföld példája után indúlva már foglalkoznak a szülészet kérdéseivel és ezen a téren is találunk már némi irodalmi működést: Greising Bálint: »De partu septimestri«, — Loew András: »Uteri dis- rupti historia« stb. továbbá id. Rayger Károly és Metzger Kristóf latin nyelven írott tanulmányaikban.1) Legnagyobb értékű ezen a téren Pápai Páriz Ferencz »Pax corporis«-ának hatodik könyve, amely »Az asszonyi- nemnek Nyavalyáiról« szólva,beszél: 1. A hó-szám megrekedéséről ; — 2. A vér-folyásról; — 3. A gyermekvesztésről vagy idétlen-szülésről; — 4. A szülés körűi való dolgokról s azután következhetőkről való tanácsadás. Mint mindenki által érthető magyar munka, általános érdekkel bírt. Ugyanennek nyolczadik könyve XVIII. része »Az apró gyermekek külső és belső közönségesebb nyavalyáiról« szólva a gyermekek 29 féle betegségét s azok gyógyításának módját írja le. e) Egészségügyi intézmények. Járványok. Orvosrendőrség. Babona. A XVII. században hazánkban minden téren nagy mérvű hanyatlás állott be. A századnak legelején meg- indúlt vallási és alkotmányos küzdelmek, a törökökkel ‘j 1. Szinyei Kunyvészetében.
