Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)

Harmadik rész. A tizenhetedik század - a) Orvosok

390

minalis 72. articulusa csak azt állapítja meg, hogy a mérget kellő vigyázat nélkül eladó gyógyszerész bírói úton bűnhődjék. Aggodalom nélkül elfogadhatónak tartom Linzbauernek véleményét, hogy tekintettel arra, hogy nekünk egyetemünk nem volt, nálunk is legalább részben érvényben lehettek az osztrák örökös tartományokra vonatkozólag kiadott rendeletek. Ezek közöl a gyógyszerészi gyakorlatot szabályozza III. Ferdinand- nak I. Ferdinand 1564 iki és II. Rudolfnak 1 602-iki szabályzatait megerősítő és kibővítő rendelete. E szerint gyógyszertárt csak az tarthat, kit az orvosi kar két gyógyszerészszel együtt megvizsgált. Vizsgára bocsátható, aki keresztlevelet hoz mint katholikus és bizonyítványt tanuló éveiről. A vizsgálat ne csak elméleti legyen, hanem a szerek gyakorlati készítését is ölelje fel. A gyógyszerésznek esküt kell tennie arra, hogy a szerek kiszolgáltatásában lelkiismeretes lesz, hogy magas díjakat nem szed; jó, friss szereket ad; belső és ártalmas szereket, mérgeket orvosi rendelet nélkül ki nem ad, érvágást sem nem rendel, sem nem végez; a szabályzatot megtartja. A gyógyszerészeknek ügyes, jártas, józan segédeket kell tartaniok s azokra gondosan felügyelniök. A meg nem felelő segédeket, minthogy azoknak hibáiért ők felelősek, a kikötött idő előtt is bármikor elbocsáthatják. A tanulók törvényes és katholikus születésűek, a latin nyelvben némileg jártasak legyenek és négy évig tanulnak. Az özvegyek megvizsgált provisort tarthatnak. A részegeskedés, köny- nyelmű életmód tilos. Egy gyógyszerész csak egy gyógyszertárt tarthat. Minthogy az orvosi gyakorlat egy embernek elég munkát ad, az orvosoknak nem szabad gyógyszertárt tartaniok és szereket készíteniük, orvos tarthat ugyan gyógyszertárt, de akkor orvosi gyakor-