Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)
Harmadik rész. A tizenhetedik század - a) Orvosok
373 Február: ódd magadat az hidegtűi, S mind halaktul, jó borral élj. Fördőzni te neked nem árt, Lásd, hogy testben ne vallyod kárt. Hasonló alaposak a többieknek egészségi tanácsai s a betegségekről és egyéb nyavalyákról szóló astro- logiai jövendölései is. Kalendáriumok és csíziók egy mintára készülnek s ha már ismerjük a Regiomonta- nusét, többet bemutatni itten feleslegesnek tartok. Népies orvosi irodalmunknak meddőségéből azonban nem szabad arra következtetnünk, mintha orvosaink tudományuk körét irodalmikig egyáltalában elhanyagolták volna. Igaz, hogy tudományos irodalmunk ismert művei közt legnagyobb számmal az úgynevezett doktorátusi értekezések vannak, de már tekintélyes számmal vannak az orvosi tudomány általános elveit, az egyes betegségek kór- és gyógytanát önállóan tárgyaló művek is, melyek orvosainknak előkelő helyet szereztek a külföldi tudós társaságok köreiben: Amint a XVI. század magyar orvosait a philologus orvosi iskola növendékeinek nevezhettük; a XVII. századbelieket méltán mondhatjuk philosophus orvosoknak, kik az orvosi tudomány általános kérdéseit philoso- phiai szempontokból tárgyalják. Ilyen szelleműek többeknek inauguralis értekezései és nagyobb tanulmányai, így: Bréwer János Wittenbergben (1661-ben) értekezett »De vita hominis; Möller Károly Altdorfban (1696) »De divino in medicina« ; Huszti-Szabó István Leyden- ben (1693) »Dissertatio physiologica prima de hominis automato seu corpore animali etc. és »Diss. 2-da de natura mentis etc. Ugyanő Lipcsében (1694) »De subjecto sanitatis ejusque divisione in elementa«; Monan Frigyes Tübingában (1622) »Lanx Satura rerum medi' 24"