Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)

Harmadik rész. A tizenhetedik század - a) Orvosok

361

lenberger Dávid, Tsanaki Máté, Fejérváry István, Apáti Miklós, Dimien Pál, Huszti Szabó Istv. — 5. Utrecht- ben : Enyedi Sámuel, Gunesch János, Teutsch András. —

III. Francziaországban: 1. Párizsban: Tsanaki Máté, ifj. Rayger Károly. — 2. Montpellier ben: ifj. Rayger Károly — IV. Olaszországban: 1. Páduában: Pétsi András. — 2. Páviában: Arkosi Tegző Benedek.

Nem teljes ezen névsor, amennyiben a kisebb egyetemeken megfordult egy egy magyar ifiú nincsen felvéve és a nagyobb egyetemeknek magyar tanulói közöl is csak azok vannak felvéve, akiknek az említett helyeken tartott és nyomtatásban megjelent disserta tioikat és disputatioikat ismerjük; de ennyi is elég arra, hogy lássuk, hol és hogyan tanulták ifiaink az orvosi tudományt. Legnagyobbára Németország és Hollandia egyetemein tanulván, az ottan uralkodó irányok hatottak rájok. Németországban a század első felében uralkodott a paracelsismus minden kinövéseivel együtt, a század második felében mindenütt tért foglalnak Har- * vey tanai és a chemiatria, míg a iatrophysikai irány csak igen gyengén van képviselve. Hollandia egészen csatlakozik Harveynek physiologiai és pathologicus-ana- tomiai rendszeréhez és Sylviusnak chemiatriai iskolájához. Olaszországban uralkodóvá lesz a iatrophysika. Francziaországban a két fő egyetem közöl a conser- vativ Párizs a múlt századból átöröklött új hippocra- tismust képviseli, Montpellier Harveyhez és Sylviushoz csatlakozik. ^ . /.Tv*.

Franczia és Olaszország reánk nézve kevés hatást gyakorolhattak, minthogy oda gyéren mentek ifiaink. Nagyobb Németországnak és Hollandiának hatása.

A magyar orvosoknak tudorrá avattatásuk alkalmával közölt dissertatioi természetesen magukon vise-