Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)
I. Őskori gyógyászatunk
27 magyar ájul szóban (mely utóbbiban csak a szókezdő ajakhang veszett el), a bűvölet alapgondolatából indultak ki, mert ezen népek azt gondolták, hogy az öntudatlanság állapotában a bűvölet egy nemét kell látni. Mint a kötés ez alapgondolatából, mely a bűbáj fogalmában ki van fejezve, látható: a török-tatár népek a bűbájt valamely titkos hatalom kötelékének képzelték; ez oly föltevés, melyet a mai magyarban előforduló más kifejezés megerősít. Például ez a magyar kifejezés: kötés, megkötés, az az megbűvölés, melyből a babona a fiatal házasok terméketlenségét magyarázza meg, a mennyiben azt az állapotot a fiatal házasok ágyában talált gombolyag ezérnának vagy más csomónak tulajdonítják, mivel a képzelődés a feledésbe ment ősi hiten segített; azután a magyar vajakol, mit a régibb szótár írók az incantare igével fordítanak és miben szintén a török bajkala, kötözgetni, bűvölni, ismerhető fel«. Hasonlóan érdekesek az „igéz“ — átkoz, szóval megront; továbbá a boszorkány, sárkány, tündér szavak értelmezései.1) A szóknak ethymologiai helyességét megbírálni nem a mi feladatunk, reánk nézve az bír itt kiváló érdekkel, hogy a napjainkban is felmerülő népies szokások és babonáknak ősrégi eredetét ismerhetjük fel, összehasonlítva oly népeknek hasonló fogalmaival, melyek a civilisatio mozgalmaitól távol állva, sértetlenül őrizték meg az ősi hagyományokat. A táltosoknak a néphitben és meséiben élő szerepét már emlitők. Javas asszonyt, a kihez a nép minden bajában több bizalommal fordul, mint az orvoshoz és a ki a segítségre, a maga módja szerint, mindig készen áll, ') U. O. 383, 388—389.
