Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)
Második rész. A tizenhatodik század - Általános irányok - a) Orvosok
284 vosnak Laurentius medicust, aki akkor egyedüli orvos volt Szepesvármegyében. Jellemzők Sophus Frigyes gyógyszerésznek 1563. ápr. 25-én Lőcse hatóságához intézett eme szavai: »Csaknem mindnyájan tudjuk, hogy manapság Magyarországon alig lehet Galenus szerinti tudós, igazi és ésszerű orvost találni, inkább imposto rok, hajnyírók, kuruzsolók és varázsolok szereznek dicsőséget igazi orvosok színe alatt s nemcsak minden tudományos alap nélkül űznek törvénytelen orvosi gyakorlatot, hanem mérges gyógyszerekkel sokaknak ártanak s mint a tapasztalás mutatja, sokakat megölnek. VVoith Illés gyógyszerész 1588-ban a hatósághoz írt levelében azon panaszkodik, hogy üzlete igen rosszul megy, mert a városban nincsen orvos1) 1598-ban, úgylátszik, volt Lőcsén orvos, mert Révay Ferencz írta sógornőjének Forgách Máriának, hogy őt »ott Lőcsén megégették, jobb kiváltképen, ha valami orvossággal él.* 2) Nagy-Szebenben 1520-tól kisérhető a városi orvosok nyoma. Nagy-Szombatban már a XV. században említettünk orvost. Hogy a város rendesen szokott volt orvost tartani látjuk abból, hogy 1577-ben, mikor Niphus Frigyes városi orvos a pestistől való félelmében Magyarországból megszökött, a város keresett orvost. Forgách Imre ajánlotta Dudics András oppelni orvost, kinek Mercurialis Jeromostól, Olaszország kiváló orvosától kitűnő bizonyítványai vannak, s tótul is jól tud, feltételei igen szerények. 1578 junius 5-én Forgách újra ajánlotta Dudicsot, inti a várost, hogy Purkircher és Nicasius híres pozsonyi orvosok meghaltak és a pestis pusztít. A város azonban ekkor se igen hajthatott az ajánlatra; mert 1578 jul. 15-én *) Városi levéltár. 2) Magyar hölgyek lev. Ill
