Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)
Második rész. A tizenhatodik század - Általános irányok - a) Orvosok
247 kornak jellemzésére nyújt érdekes támaszpontokat és mint ezen századból /egyetlen./ismert magyar orvosi könyv részletes ismertetésre méltó. A szerző előszavában könyvét Nádasdy Ferencz főlovászmesternek, Sopron vármegye nemes urainak és nemzetes vitézlő Magyari Imre vice-ispánnak ajánlja. Elmondja itt, hogy ő már néhány esztendő óta él Sopron városában azon igyekezve, hogy hivatalának eleget tegyen, minek sok bizonysága van egy nehány helyen és városon és körülfekvő tartományban ahol sokféle betegségben szolgált tudományával és munkája nem volt haszontalan. Már az előszóban említi, hogy doktor kartársai irigykednek reá, de ő ellenökre is kiadja könyvét, hogy tudománya halála után is sok embernek szolgáljon. Később azután »Frankovith Gergely tudomanyarul veteködése neminemű két Doc- torokkal« czímű fejezetében részletesen foglalkozik, vitájával, nem nevezve meg a két doctorokat. Ezen és még több más veteködéséből látjuk, hogy doktori pályáját egy borbélynál kezdte, a mint maga is mondja: »de ha gyermekkoromban afélét kezdtem is tanulni, az után Isten nagyobb méltóságra, tisztre és hivatalra választott sok doctori tisztnél, mind belső, mind külső betegséghez való tudományt és értelmet, ennek fölötte szentirásbeli dolgokat is meg engedőit tudnom«. Vetekedéseinek szavai érdekes világot vetnek arra, minő képzettségű emberek foglaltak el még akkor nagyobb városokban orvosi hivatalt. »Mikor azt kér- dözik vala tőlem, honnét volna az én tudományom és hol tanultam. Én arra azt felelem nekiek: Mondjátok meg ti is én nekem, honnét vagyon a ti tudományotok, én is azután meg felelek ti nektek. Ők mondanak én neköm: Tanultunk oskolában mesterinktől. Én
