Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)

Második rész. A tizenhatodik század - Általános irányok - a) Orvosok

245

mondjuk, hogy a XVI. század magyar orvosai a külföldön is sok díszt szereztek a magyar névnek. A középkori egyetemekre a tanárokat rendesen a főiskolát alapító fejedelmek, vagy a hol az egyetem autonómiával bírt, az egyetemnek tanácsa, hívták meg; a rec- tort néhol csak a tanulók magok kozol, máshol a tanárok magok vagy a tanulók közöl választották. A XVI. század elejétől fogva a tanulók választhatóságát minden német egyetemnek szabályai megengedték s az ilyen tanuló rector is igen nagy tekintélyben állott. Bármelyikét vegyük a jelzett utak és módoknak, csak a kiváló tehetség és munka elismerését láthatjuk abban, hogy, magyar orvosaink a külföld egyetemeire tanárokul és rectorokúl meghívattak és megválasztattak. így láttuk Henisch Györgyöt Augsburgban a ma- thematika és rhetorika tanszékén; Jeszenszkyt mint wittenbergi orvos-tanárt, majd mint a prágai egyetemnek rectorát, Preyss Kristófot oderai Frankfurtban és Königsbergben; Praemartont és Stuffot a bécsi egyetemen; Hortelt Páduában.

Kiváló képzettségüknek jeléül kell tekintenünk azt is, hogy uralkodók őket választják orvosaikká. Balsa- rati Vitust V. Pál pápa udvarában, Gyulait, Hunyadit a Báthoriaknál, Jeszenszkyt, Zsámbokit a Habsburg házból való királyaink, Preyss Kristófot a brandenburgi választó fejedelem oldalánál találjuk, Pannonius Mihály artium et med. doct. Zápolya Jánosnak archiaterje volt. Az idegenek közöl az erdélyi fejedelmek udvarában állandó és nagyobb szerepet csak Blandrata és Bu- cella vittek, a többiek: Stancarus, Squarcialupus. Joan. Pedemontanus, Struthius és Tectander csak rövidebb időn át és a másik kettő mellett alárendelt szerepben jelennek meg.

16*