Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)
Második rész. A tizenhatodik század - Általános irányok - a) Orvosok
226 fr v ira* szkyé Lipcsében Walter, Páduában Hieron ab Aqua- pendente; Jordán Tamás Carpentariust, Rondelettit, Trincavellát, Capivaciust, Cardanust, Guidot, Eustachiust, hallgatta a különféle egyetemeken Az orvostól megkívánt ismeretekre nézve a régiekkel szemben érdekes Manardonak nyilatkozata, a ki mondja: »A mit Haliabates, Avicenna első könyve és Galenus nyomán a gyógyítás művészetében az astrologia szükségességének bizonyítására állítanak; azoknak könyveiben sok van, a mi az orvosnak, mint orvosnak, egyszerűen nem szükséges. Ha valaki helyesen gondolkodik, belátja, hogy az orvosnak a dialektikán, a természet philosophiájának egy részén, egy kis arith- metikán (arithmeticae exiguam portionem) és a grammatikán kívül, melyek nélkül a régi emlékeket nem értheti meg, a többi disciplinák-tudása díszére válik, de nem szükséges. A nyelvek tudása igen dicséretes«.1) / Úgy látszik, az alchymiát, astrologiát s más mystikus tudományokat nem is követelték az egyetemeken. Erre mutat az ódéra melletti Frankfurt orvosi karának 1588-iki szabályzata. E szerint orvosi jogosultságot vagy hivatalt senki sem nyerhet, a ki ottan legalább baccalaureussá nem promoveáltatott. A promoveálan- dónak magister artium liberaliumnak kellett lennie, (elvégeznie a triviumot: grammatica, rhetorica, dialectica, és a quadrivicumot: geometria a földrajzzal, arithmetica, astronomia, musica) és a következő előadásokat: fen. primis canonis Avicennae, Aphorismos Hippokratis et tegni Galeni, szorgalmasan hallgatnia. Továbbá legalább egy fél éven át egy orvossal kellett látogatnia a betegeket A baccalaureusnak, hogy a doktori rangot elnyerje, legalább egy évig kellett előadást tartania *) Epist. medic. 17. stb.
