Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)

Bevezetés

18

állott papoknak bő alkalmat nyújtottak az állati test boncztani sajátságainak megismerésére. A szent állatok, a növények és források tulajdonságainak átértése igen jól hasznosítható gyógyászati ismeretekké váltak kezeikben. A néphit felruházta őket a hatalommal, hogy a gonosz szellemeknek az ember testi és szellemi jólétének megrontására irányozott törekvését ellensúlyozhatják, a jó szellemeket pedig az embereknek segítségére felidézhetik. Az ember és a szellemvilág közt az össze köttetésnek egyedüli eszköze a nyelv lehetett. Minden bajnak okozói a rossz szellemek. Minden népnél feltaláljuk az ördöngösségbe, a boszorkánynyomásba, a lidérczekbe s más hasonlókba vetett hitet. Ezen gonoszok elrettentésére leghathatósabb eszköz a velők ellenséges viszonyban élő s náluk rendesen erősebbeknek képzelt jó szellemeknek segítségül hívása. Ez volt a pogánykorban uralkodott s onnan reánk átszármazott ráolvasás, ez a keresztény kornak gyógyító erejű imádsága. Fontos szerep jutott ezeknek a gyógyászat azon korában, mikor a látható külső okok nélkül keletkezett betegségeket, különösen az egyszerű megtekintés által nem észlelhető belső bajokat, az emberek százezeréit elragadó járványokat egyszerűen isten, vagy istenek csapásának tekintették. Ezen felsőbb haraggal szemben természetesen nem maradt más segély, mint a kiengesztelés, imádság, áldozatok és más vallásos gyakorlatok által. És a hit üdvözít. Ma is hathatós szerül fogadják ezt az emberek. A hitbuzgók isten segítségébe, a skeptikusok az orvos tudományába vetik hitüket, reményüket s az orvosnak, a ki maga iránt bizalmat gerjesztett, rendesen már félig nyert ügye van.

Az embernek a tudományos ismeretek által még épen nem, vagy csak kevéssé érintett őstermészetéből