Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)
III. A vegyes házakból származott királyok kora. 1301-1526 - f) Politikai, társadalmi, közművelődési viszonyok
főiskoláink bizonyítják. A ves2naréfnijij^|^jajjflá8^fcÉ^ megelőzte Németország összes egykorú volt a bécsivel Ó-Budan és Ptzsonyban két ségen kívül kimutatható az orvostan tanításaiig vetetlenül feltételezted a magyar tanulók nyebb számát, kik aztán mint gyakorló orvoso'k HÍÜ* ködtek. A névszerint felsorolt orvosok között, igaz, legnagyobbára a királyok és főnrak házi orvosaivaj- találkoztunk, ennek okát azonban igen könnyen feltalálhatjuk abban, hogy az ismertetett századokból naplók, levelezések és más a magán életre vonatkozó irataink nincsenek, a mint akkor az írás mestersége általában nem is volt közkeletű, így aztán az alsóbb körökben élőknek emlékét könnyen elmosta az idő. Ebből azonban nem szabad azt következtetnünk, hogy az alsóbb osztályok egészségügyi viszonyai teljesen el lettek volna hanyagolva. Az országos kormány és a törvényhozás, az eddig ismert adatok után Ítélve, nem igen foglalkozott a közegészségügy kérdéseivel és mondhatni, mindenkinek belátására bízta azt; de a szerzetesek gondosan teljesítették hivatásukat és a köznép egészségügyi viszonyaira gyakorolt áldásos hatásukat igazságosan nem kicsinyelhetjük.. Az orvosok által kezelt Benedek váczi szabó-nak felhozott esete (96) mutatja, hogy alsóbb rangú emberek is folyamodtak bajaikban orvosi segélyhez, már a XIII-ik században. A névszerint felemlített orvosok javarésze olasz eredetű. A magyar orvosi történet egyik legbecsesebb forrásának írója1) így kel ki ellenök: »De hagyjuk ezeket az olasz származású orvosokat, Magyarországnak mindenkori vérszopóit, kikről látjuk, hogy csaknem kivétel nélkül az egyházi rendhez tartoztak; a miből ‘) Weszpiémi id. mű. Tom. IV. 10 stb.
