Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)
III. A vegyes házakból származott királyok kora. 1301-1526 - d) Kórházak, szegényházak, jótékonyság
157 d) Kórházak, szegényházak, jótékonyság. A városi életnek kifejlődése mindenütt áldásosán hatott a közügyek fejlődésére. A nemesség által olykor lenézett, máskor folytonosan növekedő gazdagodása miatt irigyelt városi polgárság elkülönözött állásában önmagára volt utalva és maga gondoskodott minden szükségleteiről. És azt látjuk, hogy míg az országos kormány a közegészségügyet egészen figyelmen kívül hagyja, városaink szűk körükben ezen a téren számos üdvös intézkedést tesznek. A város alapításával úgyszólván egyidejűleg alapítják meg kór- és szegényházaikat s gondoskodnak azoknak kellő ellátásáról. A czéhélet szoros kapcsolatba hozza az ugyanazon munkaágakkal foglalkozókat. A polgárok egymásra lévén utalva, egész életüket a kölcsönös segélyezés elvére fektetve rendezik be. Városaink törvénykönyvei és statútumai rendesen legelső kötelességévé teszik a tanácsnak, gondoskodni a templomokról, a kór- és szegényházakról, az árvák és özvegyek ügyeinek elintézéséről, a kórházak közterheket nem viselnek, folytonos fejlődésöknek mindig megújuló forrásai az adományok és végrendeleti hagyományok, melyekre a hatóság ügyel fel. A XIV. és XV. századon át számos városi kórház keletkezett, részint kifejlődött. A hatóság az ezek fölött való felügyeleti jogát mindig féltékenyen őrizte. Pozsonyban hosszú pör folyt a város és a szent Ágoston rendű szerzetesek között a kórház gondozása miatt. Az 1309 ben kötött szerződésben végre Lantelinus, a rendnek magyarországi perceptora kénytelen volt beleegyezni, hogy a gondnokot a városi hatóság válassza s ez a rend által állásától el nem mozdítható, míg a
