Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)
III. A vegyes házakból származott királyok kora. 1301-1526 - c) Seborvosok, fürdőzők
154 lyokat ilyenekül alkalmazva a későbbi századokban folytonosan látunk. Benedek sebésznek a papi rendbe lépése, Perec- toldus királyi orvosnak egyszersmind chyrurgusi minősége és a Beatrix királyné által Eganora halmozott dicséretek legkevésbbé mutatnak arra, hogy nálunk a sebészetet lealacsonyító foglalkozásnak tekintették volna. Borbély és seborvos czéheink még nincsenek, — legalább tudtommal a legrégibb borbély — czéhlevél, a debreczeni 1583-ból való1— s ha a későbbi időben keletkező ilyeneket a régi czéhek lenézik, azt csak a városi polgárság minden újítástól irtózó conservativis- musának róhatjuk fel. Az előző időszakban a szerzetesek által fentartott fürdők száma a kolostorok szaporodásával növekszik. Olyan helyeken is birtokukba vették a papok a meleg forrásokat, hol székházuk nem volt. így látjuk ezt az esztergomi kereszteseknél, kik 1392 előtt már bírták a Visegráddal szemben levő Maroson a fürdőt s azt tőlük a mondott évben Miklós fürdőző (balneator) bírta bérbe 16 frt 100 dénár évi bérért.1) A budai felső hévvizeket a budai káptalan, az ó budai és a margitszigeti apáczák bírták.2) A városoknak fejlődésével a közegészségügy minden terén nagy haladást tapasztalunk. A felvidéki városaink majd mindenikében már a XV. században előforduló »Bader Gasse«-k mindmegannyi fürdőt jeleznek a falakon belül, melyek mind városi tulajdont képeznek, oly annyira, hogy az a kiváltságlevelekben is ki van emelve. I Lajos király 1376-ban Nagy- és Felső- Bánya városok részére adott privilégiumában megen') Ltnzbauer I. 207. 3) Magy. tört. tár. Xlf. 24. 51.
