Darvas Ferenc dr. - Magyary-Kossa Gyula dr.: Hazai gyógynövények. Termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk (Budapest)
I. Rész. A hazai gyógynövények hatása és orvosi használata - 4. A vesékre ható orvosi növények
88 népek babonás gyógyításában mindig megtalálható úgynevezett transzplantációs (átruházó) gyógyításnak a nyoma ez, mely azt tartja, hogy az ember a saját testi bajait bizonyos növényekre átszármaztathatja s ilyen módon megszabadulhat tőlük. Nem magyar specialitás ez, mert például az alsóausztriai köznép is felkeresi a borókacserjét, vesszőt vág róla és vágás közben azt mondja, hogy : »Stecken ! Ich tue dich schneiden im Namen der heiligen Dreifaltigkeit !« stb. s ennek a vesszőnek azután mindenféle csodás gyógyítóerőt tulajdonít és becsben tartja. Ez az egy példa is mutatja, hogy a magyar nép ősi hitébe, talán még a mitológiájába is, mennyi idegen elem szivárgott bele a bennünket környező vagy belénk olvadt néptörzsek révén. De egy másik régi nyelvemlékünkben is megtaláljuk a borókának mint orvosságnak dícséretét : mégpedig abban, mely a Nemzeti Múzeumban azzal a felírással van elkönyvelve, hogy »a legrégibb magyar orvosi recept ; Íratott 1416 körül, vagy sokkal azelőtt is. Unicum a maga nemében«.1 Ebben a félig latin, félig magyar szövegű recipében felsorolt gyógyszerek közt a csábaira és a kecsketej mellett ott szerepel a fenyőmag (bacca juniperi) is, mint olyan, mely purgat pectus, megtisztítja a beteg, hurutos tüdőt. A régi magyarok különben sok mindenféle egyéb baj ellen is használták a borókát. A kassai városi levéltárban van egy kézirat, melyből kiderül, hogy az ottani borbélyok (sebészek) az 1600-as évek elején a megcsömörlött embereket »tetőtül fogván talpig« fenyőmagolaj'jal kenték meg, ami nekik maguknak is roppant nagy pénzükbe, egy forintba került, viszont a betegek, mikor a kenés (mai szóval : masszálás) után meggyógyultak, sokszor még huszonöt krajcárt sem akartak adni, hanem csak azt mondták a szegény borbélynak, hogy »jól van uram, majd megfizetek érte !« Vagyis a betegek háromszáz év előtti lélektana egészen az volt, mint ma ; nem szabad tehát megbotránkoznunk a híres sebésznek, Dtipuytrennek, a francia orvosokhoz intézett tanácsán : »Eaítes-vous payer pendant que le bistouri saigne /«1 2 Különösen nagy híre volt a juniperusnak mint pestis elleni szernek, nemcsak nálunk, hanem a külföldön is. Cserey Mihály említi az ő históriájában, hogy mikor dicső emlékű fejedelmünk, Rákóczi Ferenc, szabadságharcának vége felé (1709-ben) a rettenetes erejű pestis Erdélyben is kitört, az osztrák generális, Rabutin, összehívta a sze- beni doktorokat, hogy tanácsót adjanak a járványos veszedelem leküzdésére. Ezek azt javasolták, hogy »minden reggel a házakat fenyőtövissel füstöljék, a házak falait minden héten fejéricsék, éhomra senki a házából ki ne menjen, kivált a fenyőmagot, égett bort (pálinkát), fenyőmagos ételt, fenyőmag rágását, citromos ételt, mézet, diót, fokhagymát, mandulát, a dohányszívást igen jovallották«. A régi pestisjárványok alkalmával mindenütt divatban volt a 1 Mint más helyen (Gyógyszerészeti Folyóirat II. évf. 6. füzet) kimutattam, ■ebben a hangzatos feliratban az időmeghatározás teljesen téves, mert a kézirat, sajnos, sokkal későbbről, 1540 tájáról való. 2 Már akkor követeljétek a honoráriumot, mikor még véres az operálókés !
