Darvas Ferenc dr. - Magyary-Kossa Gyula dr.: Hazai gyógynövények. Termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk (Budapest)
I. Rész. A hazai gyógynövények hatása és orvosi használata - 1. Az idegrendszerre ható orvosi növények
emberek. Hozzánk állítólag Bornemissza Pál erdélyi püspök hozta be, 1568-ban, az első nyers dohányt,1 a török követ pedig 1576-ban az első száraz dohányt és a XVII. század második felében oly rohamosan terjedt nálunk a dohányzás szenvedélye, hogy az 1670., 1683., 1689. és 1697. évi erdélyi országgyűlések jónak látták szigorú rendelkezéseket hozni ellene. E rendeletek keletkezésében kétségkívül jelentékeny része volt I. Apafi Mihály erdélyi fejedelemnek, kiről Ceglédi István följegyezte, hogy eleinte erős dohányos volt, de mikor észrevette, hogy a pipázás árt neki, elhatározta, hogy »a tabák- füst szívását ezután eltávoztatja s másoktul is eltiltja«, kiadta a rendeletet a »tubáknak exstirpáltatásáról«, melynek értelmében a dohányt »sem termeszteni, sem porul vagy pipával vélle e hazában élni nem szabad«. Ha valakit pipázáson értek, hat forintot fizetett, ha paraszt volt ; ötvenet, ha nemes, (ami igen jelentékeny összeg volt abban az időben). A debreceni tanács (1665) tizenkét forint bírsággal sújtotta azt, aki pipára gyújtott. E tilalmak jórésze onnan ered, hogy a pipás emberek vigyázatlanságából sok tűzveszedelem származott városainkban. Ebből az időből Bártfa város levéltára is őriz egy érdekes okiratot, melyben Sárisky András bártfai polgár ünnepélyesen megfogadja, hogy a dohányzás szenvedélyéről lemond ; ha pedig visszaesnék ebbe az istentelenségbe, akkor 40 forint bírságot fog fizetni. Bizony a szegény pipás magyarnak akkoriban csak úgy suttyomban lehetett áldozni Nicot János emlékének ; bizonysága enneK a nagykőrösi tizedesek eskümintája a török időkből, mely azt írja elő : »Hogy az te utcatizedesi tisztedben serényen, igaz és jó lelkiismerettel eljársz, bíróidnak és tanácsidnak minden jó dolgokban engedelmeskedel; azonkívül ha hallasz cégéres vétkü embereket : istenkáromlókat, paráznákat, tolvajokat, gyilkosokat, dohányosokat: azokat lelked ellen el nem hallgatod. Isten téged úgy segéljen !« Mindez a sok fogadkozás és törvényszigor nem használt : a győztes mégis a tubák és a dohány lett s Apor Péter nagy bánatosan írja Metamorfózisaiban : hogy »semmi nyájasság ma Erdélyben, hacsak ottan nincsen tubák-pixi, vagy feif-tubák. Vala ezeknek híre a régi időben? Nem szíjjá vala akkor más sem a portubákot, sem a füst-tubákot, kivált gyermekkoromban, ha nem kocsis, lovász, darabant, azok is ritkán, hanem az hajdúk és a fejedelem németjei, pecérei s effélék«. Az ő fiatalságában (a XVII. század vége felé) tehát a dohányzás még nem volt nagyon elterjedve az előkelők körében, de pár évtizeddel később, III. Károly uralkodása idején, hatalmas lendületet nyert a dohánytermelés és Faludy Ferenc már valóságos himnusszal tiszteli meg a pipáját : Hív társam, dohányos börböncém ! Te tisztítod fejemet. Szép pipám, égő kis kemencém ! Te enyhíted melyemet. 1 Takáts S. ezt nem tartja valószínűnek. (V. ö. M. Gazdaságtört. Szemle 5. évf. (1898.) 52. old.)
