Darvas Ferenc dr. - Magyary-Kossa Gyula dr.: Hazai gyógynövények. Termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk (Budapest)
I. Rész. A hazai gyógynövények hatása és orvosi használata - 16. Lázellenesek
210 a 5. luciddban i%, a 5. fragilisban i—3% szalicin található. A szali- cintartalom legnagyobb a tavaszi hajtásokban. Érdekes még, hogy a fűzfalevelek szalicintartalma nappal nagyobb, mint éjjel, (a kéregé fordítva), mert a levelekben a szalicin a világosság hatása alatt képződik, viszont éjjel egyrésze elbomlik : a keletkezett szőlőcukor a kéregbe vándorol, ellenben a visszamaradt katechol (pirokatechin) a következő reggel újra szalicint képez a glukózával. A kéregben levő szalicin a rügyek megjelenésekor elhasználtatik, tehát tartaléktáplálékul szolgál. A fűzfakéregben (különösen az oroszországiban) 3—15 százalék vasat zöldítő csersav is van, minélfogva fontos cserzőanyag is. A szalicin lényegesen különbözik a kinintől abban, hogy az erjedést, rothadást, penészedést okozó csírákra semmi hatása sincs, viszont azonban előnye, hogy nagy adagjait is ártalom nélkül tűri az ember és csak kivételesen kap tőle fülzúgást, szédülést, fejfájást (mi a kinin használatakor elég gyakran bekövetkezik). Ilyen nagy dózisok 2—3 fokkal is lecsökkentik a lázas hőmérsékletet, kivált folytonos típusú láz esetén, például tifuszos betegeknél. Lázellenes hatása talán abból magyarázható, hogy a szervezetben egyrésze szalicilsavvá alakul át; ezért sokan a hevenyés izületi csúz (polyarthritis) elleni hatását is dicsérik, bár erészben a szalicilsav mégis fölötte áll, minthogy gyorsabban és erőteljesebben hat. Olyan esetekben, mikor a beteg nem tűri jól a szalicilkészítményeket, mindenesetre indokolt, hogy a szalicinnal tegyünk kísérlete, mert kevésbé támadja meg a gyomrot. Csersavtartalma folytán a fűzfakéreg főzetét (hasmenésnél stb.) épúgy használhatjuk összehúzószerül, mint a tölgyfa kérgét. A fekete nyárfa (Populus nigra) téli rügyei (gemmae populi) szintén szalicint és illóolajat tartalmaznak és a régebben nagyon kedvelt nyirfakenőcs (unguentum populeum, a régi magyar gyógyszerészi nyelvben pópiom vagy popóliom) készítésére használtattak. Hűsítő kenőcs volt, melynek különösen égési sebekre és gyulladásban levő aranyeres csomókra való enyhítő hatását dicsérték. A vadgesztenye (Aesculus hippocastanum), mely Perzsiából származott el hozánk, szintén tartalmaz a kéregben néhány gyógyszeres anyagot, nevezetesen pedig aesculin glikozidát és csersavat. Az előbbi, mint váltóláz elleni szer, 60—70 év előtt divatban volt, s idegzsábák (neuralgiák) ellen is sikerrel használták. A vadgesztenye termésének tüskés héjában sok csersav van, ezért a fa kérgével együtt bőrcserzésre jól használható, a magvak pedig nagy mennyiségű keményítőt, szaponint, zsíros olajat és cukrot tartalmaznak, úgyhogy tápláló érték dolgában a burgonya fölött állanak és ha a keserű anyagot megfelelő eljárással kilúgozzuk belőlük, akkor takarmányozási célokra igen jól értékesíthetők.1 A friss magvak belét megreszelve mosdószerül is fel lehet használni, mert nagy szaponin1 Erről 1. részletesebben Varga Ferenc cikkét a »Herba« 1922. évi folyamában, 467. lapon.
