Darvas Ferenc dr. - Magyary-Kossa Gyula dr.: Hazai gyógynövények. Termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk (Budapest)
I. Rész. A hazai gyógynövények hatása és orvosi használata - 14. Keserű anyagokat tartalmazók
188 törökök útján szerezték meg a jóféle (velencei vagy levantei) terjé- ket. így 1576-ban Báthory Kristóf Mechmed nagyvezértől kér (szívdobogása ellen) terjéket s ez küld is neki, azzal az utasítással, hogv »mikor kévánod, keveset egyél benne, a szíved megnyugszik utána.1 Ez valószínűleg ópiumtartalmú térjék volt, mert az ppium, továbbá a viperák húsa is, legalább eleinte, rendes alkotórésze volt az igazi terjéknek. Később aztán sok mindenféle haszontalan dolgot is kevertek hozzá, sőt a spanyol gyógyszerkönyvben még nemrégiben hivatalos térjék is 74 alkotórészből állott. Nálunk hajdanában a pozsonyi terjéknek (theriaca Posoniensis) volt különösen jó híre s ez is 48 szert tartalmazott, amint ezt annak idején a nemzeti múzeum egyik XVII. századi kéziratából megállapíthattam.1 2 Képzelhető, hogy az ilyen szövevényes mixtum-kompozitumnak mekkora ára volt abban az időben ! Később azonban teljesen hitelét vesztette a térjék, főleg azért, mert mindenféle vásári házalók és kuruzslók (102. ábra) vették kezükbe a gyártását, nálunk különösen a már máshol is említett hírhedt olejkárok. A hazai nyomdászat termékei közt a legritkábbak egyike az az egyoldalas reklámcédula (az 1616 előtti évekből), melyen egy Hoffman Illés nevű »seb- és szem-gvó- gyító« égig dicséri és ajánlja az ő terjékjét«.3 Többek közt azt mondja, hogy »pestisnek idején, minek előtte ember házából kimenne, vegyen egy borsószemnyit az szájában és így aznapon (Isten után) nem kell pestistől félni«, továbbá »az meghidegült természetet megmelegíti, az vért is megtisztítva« és végre még az »barommarhák« bajai ellen is beválik. Mundas vult decipi, ergo decipiatur : volt a jelszó — már akkoriban is ! XIV. Keserű anyagokat tartalmazó gyógynövényeink. Keserű anyagokat tartalmazó orvosi növényeinknek főleg gyomoremésztési zavarokban van jelentőségük. A mindennapi, laikus tapasztalat már ősrégi időkben megfigyelte, hogy dyspepsiák alkalmával a keserű növények kivonatainak jótékony hatásuk van : az étvágy újra megjön, a savanyú felböfögések megszűnnek, a nyelvnek (gyomorhurutra jellemző) fehér bevonata eltűnik és a testnek általános táplálata megjavúl. Állatokon és embereken végzett kísérletek azt bizonyítják, hogy a keserű anyagok a gyomor nyálkahártyáján bővérűséget okoznak és a gyomornedv elválasztását is felfokozzák, bár csak bizonyos idő múlva a beadás után. Ezért is a keserű szereket rendszerint egy órával az étkezés után szokás adni, ekkor is csak kisebb adagokban, mert Heubner kísérleti tapasztalatai értelmében a keserű anyagok nagy dózisai erősen hátráltatják a 1 Szalay L. : Erdély és a porta. (318. old.) 2 V. ö. »Egy XVII. századbeli magvar gyógyszerész kéziratai« c. értekezésemmel. (Gyógyszerészi Hetilap, 1907. 44. és 45. sz.) 3 Először Toldy tette közzé az Uj Magyar Múzeumban, később Fraknói. (M. Könyvszemle, 1878. 293.)
