Darvas Ferenc dr. - Magyary-Kossa Gyula dr.: Hazai gyógynövények. Termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk (Budapest)
I. Rész. A hazai gyógynövények hatása és orvosi használata - 13. Illóolajtartalmúak
186 illatos olajában egy terpénalkohol : a mentol foglaltatik (a jóféle angol olajban olykor 40—50% mennyiségben is). A mentolnak jelentékeny fertőtlenítő hatása van, továbbá az a nevezetes tulajdonsága is, hogy a hidegérző idegvégződésekre gyakorolt közvetlen hatása folytán előbb hidegség érzetét kelti, majd később melegséget és a fájdalmasság csökkentését. Ezért szokták a mentolból készített pálcikákkal vagy a mentolos kenőccsel való bedörzsöléseket fejfájáskor igénybe venni, nemkülönben a paraffinolajjal készített mentololdatot (1%) vattára csöppentve és az orrnyílásba dugva, nátha ellen használni. Sokszoros tapasztalat bizonyítja, hogy a nátha lefolyását sietteti, az orrüreget megtisztítja és a náthával járó szubjektív kellemetlenségeket elviselhetőbbé teszi, már csak hütő hatása következtében is. Kétségtelen, hogy ez a hatás onnan származik, hogy a mentol a hideget érző idegek végződéseit vegyileg ingerli, de magának hütő hatása nincsen, mert az érintett bőrnek hőmérséklete a mentollal való érintés előtt és után egyáltalán nem változik. A mentol azonban a melegérző idegvégződéseket is izgatja mert olyan bőrfelületeken, hol sokkal több a meleg-, mint a hidegérző ideg : mentollal való érintés után nem hidegségnek az érzete, hanem ellenkezőleg égető érzés támad. A vegyi hatásból eredő hideg- lxyperaesthesiát bizonyítja az is, hogy h mentollal kezelt bőrfelületen akkor is hideget érzünk, ha az illető helyet ujjunkkal, vagy más, nem hideg tárggyal érintjük. Még csak a zsályáról (Salvia officinalisról) kell itt röviden megemlékeznem. Ez szintén az ajakosak közé tartozik és illóolajában thujon (tanaceton), cineol és kámfor is van. Régebben igen nagy híre volt és azt tartották róla, hogy salvia salvatrix, naturae conciliatrix. A salernói iskola Regimenje szinte csodálkozva kérdi, hogvan lehetséges, hogy még az olyan embernek is meg kell halnia, kinek zsálya terem a kiskertjében (»Cur moriatur homo, cui salvia ereseit in horto ?«), de mindjárt meg is adja rá a közeleső feleletet : halál ellen nincs orvosság a kertben (»Contra vim mortis non est medicamen in hortis«), A régi orvosok azt tartották, hogy a zsályának gyönge afrodiziakus és a méhmagzatot elűző hatása van. Annyi bizonyos, hogy a zsálya illóolaja elég erőteljes hatású : gyöngébb adagjai izgatok, két grammos dózisban már erős mérgezést okozhat és egy ember, ki asztmás rohamai ellen két kávéskanálnyit vett belőle, epilepsziaszerű görcsök és szívgyöngeség tünetei közt meghalt. Mindazáltal kis mennyiségeit likőrökhöz is adják, a közönsé-*“ ges mezei zsályát (Salvia pratensisX) pedig állítólag sörbe is teszik, hogy bódítóerejét fokozzák. Az orvosi gyakorlatban ma már szűk ^tere van a zsálya használatának ; leginkább még a belőle készített teát adják száj- és garat gyulladások, fekélyedések alkalmával, mert gyönge összehúzó és fertőtlenítő hatása is van ; annál gyakrabban veszi igénybe népünk, különösen a népies sebkezelésben. A felsorolt illóolajtartalmú drogok gyakori alkotórészei voltak egy régi híres orvosságnak : a terjéknek (theriaca). Afféle univerzális gyógyszer volt ez, melyet állítólag Nero udvari orvosa, Andro-
