Darvas Ferenc dr. - Magyary-Kossa Gyula dr.: Hazai gyógynövények. Termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk (Budapest)
I. Rész. A hazai gyógynövények hatása és orvosi használata - 10. Bőrizgatók
üveg s ennek következménye általános rosszullét, hányás, erős fejfájás stb. lett ; máskor valakinek — tévedésből — levendulaolajat fecskendezett bőre alá az orvos s ekkor is bekövetkeztek a mérgezés tünetei, azonkívül a befecskendezés helyének erős fájdalmassága, tályogképződés és fehér hólyagok a szájüregben. Magára a bőrre aránylag gyengébben hat, mert ha az illóolajnak két gramját adjuk a fürdőhöz, -akkor csak általános melegség érzetét kelti és csupán egy óra múlva kezd mutatkozni a bőrvörösség. A bőrön élősködő férgekre igen erőteljes a levendulaolaj hatása. Úgy mint a rozmaring olaját, ezt is gyakran használják (különösen Dél-Franciaországban, hol a növény honos) féloldali fejfájás (migraine), ideges izgatottság, fogfájás és reumás bajok ellen. Angliában különösen kedvelik az orvosok bélgörcs (kólika, hascsikarás) alkalmával a levendulacseppek (lavender drops) adását ; e cseppek alatt a nálunk is használt levendulaszesz (spiritus lavandulae), vagyis a levendulavirágok borszeszes kivonata értendő. Az illatos teakeveréknek (species aromaticae) és a vörösborral készült vinum aromaticumnak is egyik alkotórésze ; mindkettőt külsőleg, kötőszöveti gyulladások, kelések borogatására szokta használni a közönség. A méhfü vagy citromfű (Melissa officinalis) kellemes citrom- szagú illóolaját, melynek szaga a benne lévő citral-tól és citronellal- tól van, nemcsak a méhek kedvelik, hanem egy régi nagyhírű illatszernek és gyógyszernek : a karmelitaszesznek (aqua carmelitarum, spiritus aromaticus) a készítéséhez is használják. Ezt részint belsőleg veszik, izgatónak, részint külsőleg használják borszeszes bedörzsölé- .sekhez. Régebben azonban sokkal szélesebbkor!! volt az alkalmazása, hiszen a már említett XVI. századbeli híres svájci doktor : Paracelsus (vagy hogy a nevét a maga tiszteletet parancsoló hosszúságában írjam ide : Philippus Aureolus Theophrastus Paracelsus Bombastus ab Hohenheim), ki lángeszű ember volt, de azért a reklámos önérzet is igen ki volt fejlődve benne : többek közt azt írja, hogy sikerült neki a méhfűből olyan esszenciát készíteni, mely a vénasszonyokat is ifjúkori mineműségükre varázsolja vissza. Ezen bámulatos hatása ellenére is a karmeliták vize csak a XVIII. század elején kezdett (a francia papok és gyógyszerészek révén) mind jobban hírre kapni s ekkor már sok másféle fűszert (narancshéjat, koriándrom-magot, szerecsendiót, szegfűszeget, fahéjat stb.) is adtak hozzá. Ebben az időben a mi eleink is nagyon megkedvelték és mindenféle bajok ellen gyakran használták. Egy régi orvos azt. mondja róla, hogy »gutta- ütés, tagoknak el-esése, fő-szédülés, homályos látás, gyomor-fájás, szél-feszegetés, szív-fogódás és vergődés, ájulás, ijedtség, el-keseredés, és az inaknak akármelly hidegségből származott nyavalyájok és ^erőtlenségük ellen különös haszonnal lehet belőlle egy-két kalánnyit bé-venni. Kivül-is a fájdalmas görts-fogta és el-erőtlenült részeket evei kenegetni, a házbéli rósz gőznek igazítására télben a meleg kementzéket evei meg-hintezni, keszkenőre öntve ezt szagolgatni : majd minden egyéb vizek és spiritusok felett commendáltatik«. A méhfü szagát a méhek állítólag azért kedvelik oly nagyon,
