Darvas Ferenc dr. - Magyary-Kossa Gyula dr.: Hazai gyógynövények. Termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk (Budapest)
I. Rész. A hazai gyógynövények hatása és orvosi használata - 6. A veritékelválasztásra ható orvosi növények
107 alatt harminc kilogrammal is csökkenhet, a bőrön át való vízvesztés következtében. Az izzadás csakúgy, mint a legtöbb mirigymüködés a szekretórius idegek (együttérző idegrendszer) befolyása és szabályozása alatt áll, ellenben független a vérkeringéstől. Ezt bizonyítja az is, hogy ha amputációk után a levágott végtag főidegét, a nervus ischiadic üst, villamossággal ingereljük, akkor még mindig erőteljes izzadás következik be, holott ebben az esetben a vérkeringés befolyásáról természetesen már szó sem lehet. Különben, hogy az idegrendszer mily lényeges befolyással van (reflex úton) a veritékelválasztásra, azt a mindennapi megfigyelés is igazolja : megrémült vagy szorongó emberek homlokára kiül a »hideg verejték«, sok ember már erősebb szellemi munka, fogalmazás stb. közben felhevül és izzadni kezd a hónalj alatt s a gyöngébb idegrendszerű ember rendszerint izzákony is, ahogy az erdélyi székelyek az izzadós embert nevezik. A nép orvosi kátéjában különben az is benne van, hogy az ilyen izzákony egyének többnyire betegek, vagy legalább is nem egészen normálisak : neuraszté- niások, túlhízottak stb. Hidrós polüs nouson sémainei (sok izzadás betegséget jelent) : mondották már évezredek előtt a görög orvosok. Az izzadás főidegközpontjai a gerincvelőben vannak s ezek működése az agyvelőbeli hőszabályozó centrum befolyásának van alárendelve. Högyes Endrének és tanítványainak vizsgálatai szerint némely méreg (például a sztrichnin és apikrotoxin) ezen gerincvelőbeli középpontok ingerlése útján okozza az izzadást, míg másik (péld. a pilokarpin és a muszkarin) tisztán perifériás úton, a verítékmirigyek közvetlen izgatása által. Az utóbbi lehetőségben semmi feltűnő sincsen, mert más kísérletekből tudjuk, hogy a szervezetbe bevitt festőanyagok részben a bőr útján is kiválasztatnak s így közeleső az a föltevés, hogy kiválasztásuk közben a mirigyállományt ingerük is. Az izzasztókul régtől fogva használt ammónium-vegyíiletékről (Minderer-féle szesz stb.) tudjuk, hogy akkor is megindítják a lokális izzadást, ha a bőr felületén alkalmazzuk őket. A legtöbb orvosi növényben, melyet izzasztóul használunk, illóolaj van s így arra lehetne gondolni, hogy a verejtékezés megindításában ezeknek az olajoknak elsőrangú szerepük van. Ez azonban nincs így, mert magukkal a tiszta illóolajokkal ilyen hatást nem tudunk elérni. A bodza- és hársfavirágban (66. ábra), a kamillában, a mentában és méhfűben (melissában), melyek legtöbbjét már a középkori orvosok is használták diaforetikus (izzasztó) célokra, több-kevesebb illóolaj van : de orvosi hatásuk előidézésében nem ez a fő, hanem az, hogy mindig jó sok meleg vízzel, tizánák vagy teák alakjában, adjuk be őket a betegnek ; ha hideg italban vagy porban szolgáltatnánk ezeket, akkor hatásuk is jóformán a semmivel volna egyenlő. Az idetartozó orvosi növényeket leggyakrabban meghűléses bajok gyógyításakor szokás igénybe venni. Hogy mit jelent ez a szó, hogy »meghűlés«, azon évszázadok óta törik a fejüket az orvosok és a modern idők experimentátorai, anélkül, hogy minden homályt eloszlattak volna, ami ennek a mindennapi szónak igazi értelmét borítja-
