Darvas Ferenc dr. - Magyary-Kossa Gyula dr.: Hazai gyógynövények. Termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk (Budapest)
I. Rész. A hazai gyógynövények hatása és orvosi használata - 5. A genitális szervekre ható orvosi növények
101 ■varjú körmök is nem olly bőven teremnek, a le-írt veszélyektől (t. i. az anyarozsbetegségtől) félni nem igen lehet«. Az anyarozsbetegség igazi hazája a régi időkben Franciaország, Spanyolország északi részei, a Rajnamente és Svájc volt. Ezek a régi endémiák, melyeket a középkori orvosi írók szent-tűz, szent Antal - tüze (ignis sacer, ignis sancti Antonii, ignis martialis) néven említenek, igen rosszindnlatúak voltak. Isten verésének tartották és nem volt ellene segítség; »digitus Dei est, et non est consilium contra Dominum«, mondja a régi egyházi író a 944. évi franciaországi endémiáról. Ekkor a leginkább sújtott párizsi és párizs környéki francia nép a templomokba, különösen pedig a Notre-Dameba menekült, hol Capet Hugó naponként 600 beteg embernek adott eleséget s itt csakhamar ki is heverték a bajt, de mikor gyógyult állapotukban hazamentek (s ott újra ették a mérges kenyeret), borzasztó betegségük kiújult s ez csak akkor múlt el ismét, mikor újra a boldogságos szűz egyházába menekültek, hol anyarozsnélküli, jó kenyeret ehettek Hasonló erővel dühöngött a betegség 857-ben a Rajna mentén, hol az egykori leírás szerint az emberek testén nagy, bűzös gennyel telt hólyagok keletkeztek s orruk, fülük, kezük, lábuk lehullott a gangraena következtében (plaga magna vesicarum turgescentium cum detestabili putredine, ita ut membra dissoluta ante mortem deciderent, — mondja a régi leírás). Az orvosok tehetetlenül állottak a betegséggel szemben, melynek okát nem ösmerték fel, s a nyomorult betegek a szentekhez fordultak segítségért, még pedig első sorban szent Antalhoz (64. ábra), ki az ilyen szenttűzben szevedők pátronusa volt, A szent Antal-barátok már a XI. században egy az ő nevéről nevezett kenyeret (titkos szert) osztogattak az ilyen betegek közt, persze nem ingyen. Ez a szokás különben még a római korba nyúlik vissza, mert föl van jegyezve, hogy a római papok is Marsnak szentelt kenyérrel gyógyítgatták az ergotizmusban szenvedőket, s talán innen ered a betegségnek ignis martialis-neve is. Köbért szerint a Thukydides munkáiban nagyszerű megfigyeléssel leírt úgynevezett athéni pestis (melyben Perikies is, 429-ben Kr. e., elpusztult s melyben maga a nagy történetíró is szenvedett) szintén nem volt más, mint rögzött anyarozsmérgezés. Ehhez azonban sok szó fér s nézetem szerint is jogosult az a föltevés, hogy úgy ezen nevezetes athéni járvány, mint a középkori endémiák egy része is, nem ergotizmus volt, hanem orbáncepidémia, vagy pedig a pestisnek (vagyis a később úgynevezett »fekete halál«-nak) egyik sajátszerú formája. Mindenesetre különös, hogy az ergotizmus évszázadok folyamán aránylag csak ritkán okozott tömeges megbetegedéssel járó endémia- kat. Lehet, hogy ennek részben az is volt az oka, hogy nagyon esős nyáron a gomba már a kalászon elrothad (legalább részben) s ekkor épúgy hatását veszti, mint mikor hosszú időn át poralakban tartják , de másrészt a mérgező hatás állandó megmaradását leginkább o yan lisztnél tapasztalták, mely rosszul szellőzött helyen volt felhalmozva Az anyarozs tárgyalása kapcsán megemlíthetem, hog} mas
