Darvas Ferenc dr. - Magyary-Kossa Gyula dr.: Hazai gyógynövények. Termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk (Budapest)
I. Rész. A hazai gyógynövények hatása és orvosi használata - 1. Az idegrendszerre ható orvosi növények
2 Bürök. (Conium maculatum). Leírása: AT bürök, vagy^ ahogy némelyhol hasonlatossága után népünk hívja: ? »mérges petrezselyem«, »mérges siding«, nálunk nagyon közönséges útszéli emvős növény, melynek a füve (Herba conii) és a termése (Fructus conii) használatos orvosi célra. Szára gyöngén barázdás s kivált az alján barna vagy vöröses foltokkal bír ; innen a neve is : foltos bürök. Levelei háromszor hasogatottak vagy cimpásak, apró fehér virágai ernyőben állanak. Zöldes-barna, tojás- dad termései édeses undorító, később csípős ízűek és (kivált eldör- zsöléskor) sajátságos kellemetlen, az egerektől megmászott tárgyakra emlékeztető szaggal bírnak. Ez a szag a coniin nevű igen mérges alkaloidától van. Ez volt az első alkaloida, melyet (1884-ben) szin- tétikus úton sikerült előállítani. | Hatása : A bürök mérgező hatása ősrégi időktől fogva ismeretes.1 Már a régi görögök használták törvényszéki kivégzések alkalmával a bürökpoharat. Az emberileg elérhető zsenialitás egyik legelső képviselőjét : Sokratest, ezt a valóban »representative mam-1 is a bürökpohár megivására ítélték az ő magasságába fölemelkedni nem tudó kortársai, s ha arról van szó, hogy röviden jellemezzem a bürök méregtani hatását, igazán nem tudnék jobb leírást adni róla, mint azt, amit Platon ad Sokrates haláláról, Phaidon című munkájának utolsó fejezetében. A bürökmérgezésnek legelső és a maga nemében páratlan leírása ez, melynek tanulságos volta megérdemli, hogy ideiktassam : »Azután Kriton inte a közelálló fiúnak. Ez kiment és bevezette azt az embert, ki a mérget be fogja adni, s készen hozta azt egy kehelyben. Sokrates meglátván őt, mondá : Jó ember, mondd meg hát, mit kell cselekednem? Semmi mást, felele, mint meginnod s azután mindaddig járkálnod, míg lábaidat nehezedni érzed. Ezzel oda- nyujtá Sokratesnek a kelyhet. Ő derülten fogadá, nem reszketve, sem színét vagy arca vonásait változtatva és szokása szerint szeme közé nézvén az embernek, kérdé : Szabad-e valamit az italból áldozatul kiönteni az isteneknek? Mert imádkozni szabad és kell is az istenekhez, hogy könnyű és szerencsés legyen az elköltözés oda . . . Miután az ember (t. i. a börtönőr) beléegyezett, Sokrates szájához vitte a kelyhet, s vonakodás nélkül és nyugodtan kiitta. Addiglan meg bírtuk magunkat tartóztatni a könnyezéstől, de látván, hogy a mérget megitta, nem bírtuk tovább. Én is, elfödvén arcomat, keserves sírásra fakadtam. De nem őt, hanem saját sorsomat siratám, hogy meg kell válnom egy ilyen baráttól . . . Mikor ő ezt meglátta, így szólott : Mit csináltok, különös emberek? Hiszen azért küldtem el az asszonyokat, hogy ilyet ne tegyenek ; mert azt hallottam mindig, hogy akit nagyon megsiratnak, az nehezen hal meg. Legyetek hát csöndesen és békével ! Hallván ezt, szégyellettük magunkat és elfőj1 A bürök toxikológiáját (orvosi és történeti szempontból) kimerítően feldolgoztam a »Gyógyászat« 1895. évfolyamában közzétett »Adatok a méregtan történetéhez« című értekezésemben.
