Dalmady Zoltán dr.: Mendemondák a természettudomány köréből (Budapest, 1909)
Állattan - Emlősök
84 MENDEMONDÁK A TERMÉSZETTUDOMÁNY KÖRÉBŐL. Fojtogatás. Kipárolgása mérges. Háromszínű kandúr. Tény, hogy még kis magasságból leejtve is talpra tud esni, de igen nagy magasságoknál e képessége cserben hagyja. Emeletes ház tetejéről vagy toronyból lebukva, bizony nem egyszer hátára vagy fejére esik ; de még ha talpra esik is, összezúzza magát. A legkülönbözőbb formákban hallja az ember, hogy a macska csecsemőket vagy felnőtt embert is, ha haragszik rá, meg szokott fojtani. írták, hogy az alvó ember torkát összeszorítja mancsaival vagy hogy az alvó gyermek mellére fekszik s súlyával megakasztja a légzőmozgásokat, okozza a fulladást. A dolog lehetetlen. Az ember megfojtásához oly erő és speciális fogás kell, hogy arra a macska semmi esetre sem képes. Csecsemő mellére fekve, egy 4—5 kilós nagy macska már csinálhat bajt, de ez sem valószínű, az pedig, hogy a macska szándékosan tegye, teljesen kizárt. Szavahihető észlelőtől származó adat nincs az egész irodalomban. A macskák kipárolgását valamikor szörnyen mérgesnek tartották. Beszélték, hogy akinek ágyában macska szokott hálni, az súlyos betegségekre hajlamos. Még ma is sokan egyenesen veszedelmesnek tartják a macskák közelségét s mérgesnek mondják leheletét. Egy szó sem igaz. Az állatokkal pajtáskodás, egy ágyban hálás, veszedelmes lehet, de akkor is veszedelmesebb a kutya társasága mint a macskáé. Az a nagy undorodás és általános rosszúllét, amely nehány embert macska láttára vagy közelségének tudatára elfog, nincs semmi összefüggésben a kipárolgás vagy lehelet állítólagos mérgességével, hanem tisztán psychikai tényezők által előhivottnak tekinthető. A háromszínü kandúr ritkasága ismeretes. De nem áll, hogy egy-egy ilyen példány vagyonokat érne. Igaz, hogy a háromszínű macskák közt aránytalanul sok a nőstény, de hímet is találni. Macskakiállítások egész sor háromszínű kandúrt mutatnak be a közönségnek.
