Dalmady Zoltán dr.: Mendemondák a természettudomány köréből (Budapest, 1909)

Állattan - Emlősök

78 MENDEMONDÁK A TERMÉSZETTUDOMÁNY KÖRÉBŐL.

Hajba

kapaszkodik.

Vámpír.

A mendemonda nem lehet nagyon régi, a görög és római írók nem említik, hogy a denevér húsfélét kikezdene.

A régibb magyar természetkutatók mind megemlítik. Miskolczy Gáspár, Fábián József, Földi János, bár tudják, hogy a denevér »az Isten parantsolatjából éjjel a Fetskének tisztít cselekszi«, de azért határozottan állítják, hogy nappal a kéményekben és kürtőkben »a szalonnából jó vatsorát ütnek«.

Teschler, Koch, Martin és mások gondosan vizsgálták, vájjon eszik-e a denevér szalonnát. Kitűnt, hogy a kéményekben a szalonna megdézsmálása az egerek és patkányok műve, de nem a denevéré. A fogságban tartott denevér végső szükségben elfogadja ugyan az apróra vágott szalonnás húst, de egész viselkedése elárulja, hogy nem ez az igazi tápláléka s ilyen étrenden el is pusztul hamarosan.

Az sem igaz, hogy a denevér a hajba kapaszkodnék.

■ Ugyan mi célja volna vele ? Megeshetik, hogy a hajszolt, kendővel, söprűvel leütött denevér lezuhanva elkapja valakinek a haját, de hát ő nem tehet róla, hogy épen női haj került a karmaiba. Soha nem volt rá eset, hogy a denevér megtámadott volna valakit; teljesen ártalmatlan, megbecsülhetetlenül hasznos teremtések.

Még azt is beszélik denevéreinkről, hogy — ha tehetik — embernek, állatnak vérét szívják. Hogy vérszívó denevérek vannak, az kétségtelen, de a nálunk élő fajok közt aligha találunk ilyet. Kolenati szerint patkós orrú denevéreink néha megtámadják az alvó galambokat s vérüket szívják. Üjabb megfigyelések ez adatokat nem igen erősítik meg s a denevérek ajkának és fogazatának alkotása is ellene látszik szólani.

Az, hogy embert támadjanak meg denevéreink, teljesen ki van zárva.

Tropikus égöv alatt élő denevérfajok közt van több olyan, melyekről biztosan tudjuk, hogy vérszívók. Ezek