Dalmady Zoltán dr.: Mendemondák a természettudomány köréből (Budapest, 1909)
Állattan - Emlősök
ÁLLATTAN. 73 ezeket — Du Chaillu, Schouten stb. — s az ő bűnük, hogy a mendemonda lábra kapott. Az első, ki határozottan tiltakozik a majom-ember házasság lehetősége ellen, Reade W. Az egész épp oly mese, mint valamikor a sárkányról és unicornisról; napjainkban meg — Erdélyben — a medvéről regélik, hogy nőket rabol el és tart magánál. Plinius ideje óta fennálló mendemonda az is, hogy minden oly két állatfaj között, melyek terhességi ideje egyenlő, jöhet létre kereszteződés. Tárgyunkkal összefügg az a mendemonda is, hogy. a kereszteződésből származó ivadék szaporodásra képtelen. A dologban van valami, a tételt azonban nem szabad ily mereven felállítani. Tény az, hogy a kereszteződésből származó egyének, különösen a hímek, szaporodásra nem nagyon alkalmasak s a korcsok egymás közt párosítva nem szokták fajukat fenntartani. A korcs-egyén valamelyik elődje fajához tartozó egyénnel azonban hozhat létre utódot. Már Aristoteles és Plinius is tudják az újabban sokszorosan igazolt dolgot, hogy öszvérkancát ménló vagy ménszamár igenis termékenyíthet s a született csikó vagy a lóra, vagy a szamárra, tehát az eredeti fajok egyikére üt vissza. Az ember kereszteződései sem meddők, bár egymásközt párosítva hamar kihalnak. Ha laikusok beszélgetnek az ember és majom közötti hasonlóságokról vagy különbségekről, a legfényesebb különbséget abban vélik megtalálni, hogy a majom négy- kezü, az ember kétkezű. Nemrégen még általánosan elfogadott volt olyan állattani rendszer, mely a főemlősök csoportját Bimana (kétkezűek) és Quadrumana (négy- kezüek) alcsoportra osztotta. Ha a dolgot közelebbről vizsgáljuk, rájövünk, hogy ez a különbség korántsem oly lényeges, mint az első A korcsok meddősége. A majom négy keze.
