Dalmady Zoltán dr.: Mendemondák a természettudomány köréből (Budapest, 1909)

Állattan - Emlősök

ÁLLATTAN.

6g

csak bizonyos viszonyok között s csak bizonyos irányban lehetséges. Teljesen ki van zárva, hogy emlősállatnak bármikor is tolla nőjön, hogy húsevő állat szarvakat kapjon, hogy kérődzőnek karmai nőjenek. Épp így lehetetlen, hogy embernek halpikkelyei vagy úszóhártyái nőjenek, hogy légzése átalakulva valóságos vízi életre tegye képessé, melynél elég félóránként levegőt venni.

Az emberi szervezet berendezése eleve kizárja, hogy valaki naphosszat vízben tartózkodjék, főleg a mi klímánk alatt. Bármily nagy legyen is valakinek rendszeres megedzéssel szerzett ellenálló képessége, hideg vízben teste kihűl s élete elakad. 340 C-nál hidegebb víz meleget von el a testtől, melyet ennek pótolnia kell, a pótló képességnek azonban van határa.

Vízben sokat dolgozó búvárok szervezetén nyomát sem látjuk a vízi élethez való alkalmazkodásnak. Igaz, hogy bőrük cserzett lesz, úszásban szereplő izmaik hatalmasan megerősödnek s hosszas gyakorlat képessé teszi őket, hogy 60—80 másodpercig legyenek víz alatt, de halemberekké nem változnak soha.

Az erdőben vadon élő emberek, kikről nem régen Dr. A. Räuber 15 eset kapcsán egész könyvet írt (Homo sapiens ferus), — rendesen elmeháborodottak — nem kapnak karmokat, csak nem vágott körmük nő hosszúra, testük szőrözete rendes marad, csak a haj, bajusz, szakái nő a természetes, de szokatlan méretekig. A mi kiimánk alatt különben is megveszi az öltözetlen embert az első tél hidege.

Szerepelhetett a mendemonda keletkezésében az az érdekes jelenség is, hogy a nép képzelete, úgy látszik, hajlandó a torzszülötteknél észlelt rendellenességekkel bíró felnőtt embereket, sőt egész népeket elképzelni.

A régiek például sokat írtak az egylábú népről (Elsőnek említi őket Ktesias, IV. század), melynek tagjai csak egy, de dupla nagyságú lábon ugrálnak. Le