Dalmady Zoltán dr.: Mendemondák a természettudomány köréből (Budapest, 1909)

Állattan - Emlősök

66 MENDEMONDÁK A TERMÉSZETTUDOMÁNY KÖRÉBŐL.

'Γ"'Ί

Már a XII. században beszél Gualtiero Mapes : Nugae curialium című munkájában egy Nicolaus Pipe nevű halemberről, ki csak a vízben tudott élni, levegőn elpusztult. Fra Salimbene szerint a XIII. század első felében élt Nicolo Pesce, ki bámulatos búvármutatványai közben pusztult el II. Frigyes császár szemei előtt. E monda nyomán írta Schiller : Der Taucher című balladáját.

A régibb idők minden enciklopédikus tudású embere foglalkozott a halember kérdésével s a legtöbben teleaggatják szokatlan alakját fantáziájuk termékeivel. A dolog lényege kitűnik Pater Athanasius Kircher feljegyzéseiből. (»Mundus subterraneus« XVI. század.)

A kiváló jezsuita adatai szerint élt a XIII. században egy igen jeles búvár, akit a nép Nicolo Pescenek, Hal Miklósnak nevezett el. Bámulatosan ügyes úszó, igen gyakorlott búvár volt, ki még viharos tengeren is sikerrel küzdött a habokkal. »Az emberek azt mondták róla, hogy szinte amfibiummá változott, mert az ujjai között úszóhártya nőtt, a tüdeje pedig annyira kitágult, hogy egy egész napra való levegő elfért benne.« P. A. Kircher nem mondja, hogy ő ezt hiszi, kifejezetten más emberek állítására hivatkozik.

Ennek a bámulatos ügyességű búvárnak szokatlan képességei az egész mai halember-históriának a kiinduló pontjai.

Emlékeztetnek a leírt csodaemberekre a régi görögök és rómaiak képzeletvilágában élő szirének és más haltestű emberek. Az öreg Neptunust is sokszor félig halnak ábrázolták, a haltestben végződő női test még ma is kedvenc tárgya szobrászainknak. (Lásd a városligeti nagy szökőkutat.) Hogy ilyen félighal-féligember lények vannak, azt még a középkorban is erősen hitték, sőt mi több, alig múlt száz éve, hogy még állatseregletben mutogatták is őket.