Dalmady Zoltán dr.: Mendemondák a természettudomány köréből (Budapest, 1909)
Állattan - Általános rész
ÁLLATTAN. 45 Az eredeti régi hagyomány azt mondja, hogy egy parázsgyűrü közepébe tett skorpió néhány sikertelen menekülési kísérlet után a kör közepébe vonul s egy drámai hőshöz méltó mozdulattal leszúrja magát. Dr. E. J. Wills állítólag ezt tényleg látta. Modern kísérletezők egyhangúlag ellene nyilatkoznak. Morgan, Budde, Lendl Adolf és Tóth Béla gondos és nagyszámú kísérlettel meggyőződhetett róla, hogy a skorpió sohasem lesz öngyilkos. A perzselő melegben csapkod fullánkos farkával ide-oda, de agyon nem szúrja magát. Szépen megdöglik — hiszen Baurnus szerint már 6o° melegnél elhal — vagy megesik, hogy belerohan a tűzbe és összeég. Ez nem öngyilkosság, ez menekülési kísérlet. A skorpió nem lehetne öngyilkos, még ha akarna sem, mert i. saját mérge önmagának nem árt (Morgan, Phi- salix stb.) ; 2. nem tudja keresztülszúrni kemény páncélját (Tóth Béla). Ez a mendemonda is örök életű, mert Lord Byron is leírta »Giaur« című költeményében. Amerikában és Ausztráliában elterjedt hit, hogy a kígyó, ha súlyosan sérült vagy biztos pusztulást hozó veszedelem előtt áll, megmarja saját magát s így öngyilkos lesz. Ez is lehetetlen ; a kígyónak nem árt a saját mérge. Ha a lovak visszafutnak az égő istállóba s bennpusztulnak, ha a vándorló lemmingek ezrével pusztulnak az útban álló vízbe, ha a vándorló madarak ezrével zúzzák szét magukat a világító-torony rácsain, ha a molyok és éjjeli lepkék összeperzselik szárnyaikat a gyertya lángján, — öngyilkossággal van dolgunk, de józaneszű ember ezt sohasem fogja párhuzamba állítani az emberek öngyilkosságával. Más lapra tartoznak azok az esetek, melyekben az állat párja vagy gazdája utáni bánatában elsorvad vagy éhenhal.
