Dalmady Zoltán dr.: Mendemondák a természettudomány köréből (Budapest, 1909)

Állattan - Általános rész

hihetetlen szívósságát, de a geológiai korszakok időméreteit nem ismerik, azok bizony hiszik az ily állításokat.

A béka tényleg csodálatosan szívós életű. Holmi kis hátgerinctörés, Flobert-puskagolyó az agyvelőben, hasfelvágás és hasonlók, még jókedvét is alig érintik. Koplalni hetekig, hónapokig tud. 1771-ben Herrison, hogy bebizonyítsa, miszerint a kőbe zárt békák valóban ősrégi időkből származnak, 3 eleven békát egy ládába zárt, az egészet gipsszel leöntötte s elásta. 3 év múlva, a láda fölnyitásakor két béka még élt. Belefagyhat a jégbe, sőt rövid időre lehűlhet —28° C-ra (Roul-Pictet), s lassú olvadásnál újra életrekél.

Ezek a körülmények érthetővé teszik, hogy néha ugyancsak meglepő körülmények között talál az ember eleven békát, de ősidőktől zárt sziklaüregekben soha.

Az ilyenfajta leletek csakis úgy magyarázhatók, hogy a békák a sziklaüreg valami észre nem vett kis nyílásán csak nemrég másztak be, vagy az is lehet, hogy a béka még egészen kicsiny korában került az üregbe s ott kellő nedvességet és táplálékot találván, ott időzése közben annyira megnőtt, hogy lakása börtönévé lett. Hogy az utóbbi lehetséges, azt bizonyítják egyrészt kísérletek, melyeknél szűk, nedves helyre zárt békát sikerült éveken át csekély táplálékkal életben tartani és növelni, másrészt az a feltűnő dolog, hogy találtak már békát — persze nem életben — élő fák belsejében. Az utóbbi esetben ki lehetett mutatni, hogy a fa az illető helyen valamikor odvas volt. A béka tehát valamikor az odúba kerülhetett, ott élt, az odvat kereső fülbemászók, százlábúak, rovarok bőven táplálták, végül nem tudott kimenni, s az odú nyílását is szép lassan benőtte a fa. A »kőbe zárt békák« dolgának itt elmondott magyarázatát fogadta el Dawson előterjesztésére néhány év előtt a londoni Linné-társaság.

30 MENDEMONDÁK A TERMÉSZETTUDOMÁNY KÖRÉBŐL.