Dalmady Zoltán dr.: Mendemondák a természettudomány köréből (Budapest, 1909)

Állattan - Általános rész

26 MENDEMONDÁK A TERMÉSZETTUDOMÁNY KÖRÉBŐL.

Újabb megfigyelésekből tudjuk, hogy a medve télen alig eszik s alig iszik valamit. Talpait szorgalmasan nyalogatja, s néha úgy cuppogat, hogy messzire hallani. Ezt különben megteszi nyáron is. Valószínűleg kicserepesedik a téli pihenés alatt a talpbőre.

Miskolczi Gáspár még úgy tudja, hogy »az ő két első láboknak édes nedvességében azért a Medvék felette igen gyönyörködnek és híznak is tőle«. Ma is hallja az ember, hogy a téli álmot alvó állat pihenés alatt meghízik. Ez mendemonda. Élettani abszurdum.

Borz, A borzról hasonló mendemonda szól. Eszerint a téli

mókus,' álmot (igazi) alvó borz fejét hátsó lábai közé dugja, s '^““farktövi mirigyéből zsírt szopogat. Nem áll. A borz első lábai közé dugja fejét; a farktövi mirigyből meg nem lehet zsírt szopogatni.

Régebb időben elterjedt hit volt, s a nép között még most is él, hogy a téli álmot alvó állat nyugalomba- vonulása előtt valami altató, narkotikus hatású növényt eszik. Ennek cáfolgatása fölösleges.

Megjegyzendő, hogy a mókus sem oly szigorú téli alvó, mint azt sokan hiszik. Erdős hegyeinkben a tél minden szakában látunk szabadban csatangoló mókusokat.

A madarak közt nincs téli alvó. Minden ilyesmit hirdető állítás mendemonda.

Különösen a fecskéről tartották, hogy néha nem költözik el, hanem partmenti lyukakban, odvas fákban, torony fedelek alatt meghúzza magát, s átalussza a telet. Még jó tudományos könyvekbe is becsúszott ez a hiba. (P. Leunis: Synopsis d. Thierkunde. 1883. III. kiad. I. k. 324. 1.)

Híre járt, hogy a franciaországi mauriennei völgy egy barlangjában minden évben lehet téli álmot alvó fecskéket találni, »melyek méhraj módjára lógnak a barlang mennyezetén«. — »Az idézett sorokból — írja Entz — határozottan kitűnik, hogy a szóban forgó téli alvók semmiesetre sem fecskék, hanem denevérek.«