Dalmady Zoltán dr.: Mendemondák a természettudomány köréből (Budapest, 1909)

Orvostan

Nincs értelme, hogy e mendemonda cáfolására messzefekvő dolgok ismertetésébe bocsátkozzunk s el­regéljük, hogy hogyan és miként jött a tudomány arra a gondolatra, miszerint a fertőző betegségek és a baktériu­mok között összefüggésnek kell lennie, elég, ha nehány ezerszeresen igazolt mathematikai bizonyosságú tényt említünk. Vannak betegségek, melyek ragadósak. Egy ember­ről tízre, százra, milliókra ragadnak át s minden beteg kiinduló pontját képezi újabb s újabb fertőzéseknek. Nem szenvedhet kétséget, hogy e betegségeknél a bajt okozó anyag élő anyag, mert szaporodik. Valamely fer­tőző betegségnél, mondjuk tuberkulózisnál, mindig meg­találunk a beteg részekben bizonyos bakteriumfajt, melyet alakjánál, életének nyilvánulásainál s más tulaj­donságainál fogva mindenkor biztosan felismerhetünk. Ezt a baktériumot csakis annál az egy betegségnél talál­juk, de annál mindig. Sikerül állatba is beoltani: az állat az illető bajban megbetegszik s szervezetében meg­szaporodva találjuk a baktériumokat. Ezeket mestersé­gesen is tenyészthetem, mondjuk húslevesben. A mes­terségesen tenyésztett baktériumok állatba oltva ismét a jellemző betegséget idézik elő. A baktériumok tenyé­szeteiből oly anyagokat (toxin) állíthatok elő, melyek beoltása az illető betegség tünetei közt mérgezi az álla­tot stb. stb. Járványos időkben, mikor az emberek félnek egy­mással találkozni, mikor gyanús minden ember, állat és tárgy, mely kívülről jut a család körébe, a gondos házi­asszony el nem mulasztja az érkezett levelet megfüs­tölni. A postás kezéből már a parázscsiptető fogóval veszi el s a tűzhelyen egy-két karikát félretolva, kinyúj­tott karral odatartja a láng fölé. Mikor már egy kicsit megkapta a korom, a művelet kész, a levél — nézetük szerint — elvesztette fertőző képességét. Van, aki elég­ORVOSTAN. 269 Levelek fertőtlení­tése.

Next

/
Thumbnails
Contents